Nincs kiút? Disznó vagyok esetleg víziló? Vagy táplálkozási zavaros?

Én itthon lakom a szüleimnél és piszok nehéz a dolgom. Én már csak 110kg vagyok hála a fél éves fogyókúrámnak ,de direkt olyan kajákat csinál anyám ami hízlal. Nem tudok olyan napot amikor ne lenne itthon valami zsíros okádék kaja. Kénytelen vagyok magamnak csinálni rendes kaját ami bár táplál ,de nem hízlal.

Fejben eldőlt a dolog kibírom ,dolgoloz szóval jól haladok.

Elég durva amikor este 10 kor megkérdezik ,hogy nem akarok e vacsorázni velük. Szerintem kényszerbeteg anyám ugye van olyan betegség ,hogy eteti a gyerekét...

Ő viszont nem hízékony nagyon nem kb 55kg akármennyit is zabál.

Foghatnám rá ,hogy dagi vagyok ,de nem teszem mert tudom ,hogy van megoldás. Nem hagyom magam és ennyi. Megnehezíti a dolgom ,de nem kötnek le ,hogy márpedig meg kell egyem amit odatesznek.

Szerintem víziló, az aranyosabb :) Próbáld meg azt, hogy fogsz egy füzetet, és minden egyes alkalommal _mindig_ mérlegen lemérsz _mindent_ amit megeszel, és felírod a füzetbe. A cukros üdítőket is. A csapvizet nem muszáj, de azt is felírhatod, mert abból meg minél több kell. A legtöbb embernek már ez elég, hogy fel kell írnia, ettől kevesebbet eszik.

Táplálkozási zavarod lehet, hogy van, de annak nem az a lényege (amit az egyik válaszoló gondol), hogy mostantól hivatkozhatsz rá és átháríthatod a felelősséget ("Nem én tehetek róla, hogy kövér vagyok, táplálkozási zavarom van!"), hanem hogy tudd, mi ellen kell küzdeni. Szerintem úgy sokkal könnyebb a harc, ha kiismered az ellenséget. Ebben pedig sokat segíthet egy pszichológus, vagy akár egy olyan ember is, akiben megbízol, megérti a gondat és őszintén tudsz vele beszélni róla.