Ez antiszociális viselkedés?

Még mindig 2. vagyok :)Nekem nincs témám az emberekkel, vagyis persze, az elején még ok, de utána miről tudnék beszélgetni? Semmi nem jut olyankor eszembe.

Én is azért óvakodok a pszichológustól, mert van pár ismerősöm, aki jár és tudom, hogy én nem vagyok olyan...

Én is ilyen vagyok, hogy rosszul vagyok, ha idegen társaságba kell menni, mert utálom. De viszont ha ott vagyok már néhány napot, hetet (iskola, munkahely, stb.), akkor teljesen jó lesz minden, nem vagyok gátlásos egyáltalán. Ha veled is így van, hogy meg tudod szokni, akkor nincs semmi baj.

Én meg magamtól nem megyek ismeretlenek közé, ha nem muszáj, nem kötelező ez.

Had meséljem el a saját történetemet...

Először is,nem tudom,hogy ez antiszociális viselkedés-e vagy sem,de én is ilyen voltam/vagyok.

Azt tudom mondani,hogy ameddig nem fogadod el magad és görcsösen változtatni akarsz,addig nem fog menni.Én is évekig ilyen voltam,aztán felfogtam,hogy nekem nincs is szükségem valójában társasági életre és jól elvagyok magammal is.Amikor már nem akartam görcsösen beilleszkedni,kapcsolatokat teremteni,hanem magasról letojtam az embereket,akkor valahogy sokkal jobban ment a társalgás,mert nem volt bennem félelem.

Először el kell fogadnod magad,majd amikor már nem is érdekel a probléma,akkor fog megoldódni magától minden!! - Nálam legalábbis így volt.

Mellesleg,ha úgy érzed,hogy jobban szeretsz magaddal lenni,akkor ne változz meg mások kedvéért!!Ilyen embereknek is lenniük kell és ennek az életformának is megvannak a szépségei.:) Én még mindig jobban szeretek magammal lenni annak ellenére,hogy már jobban érzem magam társaságban.Ilyen ember vagyok,de ettől nem érzem magam kevesebbnek!

19/L

Nekem is mondja a család hogy menjek ki ne csak itthon üljek a szobámba.

Én nekem se hiányzik az hogy kimenjek.

De ha valamikor és valamiért ki kell mennem akkor én tudom mit hogyan kell mondani vagy mutatni.

Mondanak nekem valamit nem érdekel de úgy teszek mintha érdekelne.

Ez egy kihívás a számomra hogy álcázzam ezeket. :)