Mit tegyek, ha rohadtul utálom magam?

38 vagyok. 12 éves korom óta utálom magam.

Azt nem választom meg, hogy milyennek és hova születek.

Azt sem választom meg, hogy milyen legyen a sorsom.

A kommunikáción lehet fejleszteni.

A többiek örömének meg lehet tanulni örülni. Lehet büszkélkedni, hogy az én barátaim nagyon vidámak és jó velük együtt lenni. Ilyenkor nem az irígység energiáig használod, hanem a büszkeségét és máris átalakítottad magadban a negatív képet.

Te mit szeretsz másban? Szedj össze néhány dolgot. Aztán 3 hónapig koncentrálj az egyik ilyen "szerethető" dologra és gyakorold azt. 3 hónap alatt szokássá fog válni.

Velem is hasonló a helyzet. Én ugyan tudok beszélgetni, meg szeretek sokat beszélni, barátkozni, mégis ha oda kell mennem egy ismeretlenhez, vagy bárki olyanhoz, akivel nem szoros a kapcsolatom, ideges leszek. Elkezd remegni a kezem, a hasam is görcsöl. Ez a kisebb problémám. Én is sokszor érzem, hogy egy szánalom vagyok, egy hülye liba, aki nem jó semmire, és még ronda is, ráadásul kövér. Pedig teljesen átlagos a súlyom ehhez a magassághoz, én mégis kövérnek látom magam. Ha bárki mondja, hogy "szép vagy", nem tudom elhinni, és mindig az jut eszembe, hogy tuti hazudik, hogy jobban érezzem magam.

A legtöbb nap sz.rul érzem magam, leginkább azért, mert félek. Egyáltalán nincs okom rá, mégis félek a semmitől. Ha pedig elgondolkodom, hogy most épp mitől, akkor nem tudok rá válaszolni.

Nagyon maximalista vagyok, és ha valami nem megy, akkor nagyon rossz kedvem tud lenni, és megint előjön az, hogy mennyire béna, haszontalan vagyok.

Tudom,hogy ebben a korban, amiben én vagyok (most leszek 14) gyakori ez a dolog, és hogy tök gyerekes ez az egész, mégsem tudom, hogy hogy kezelhetném. Pszichológushoz szivesen elmennék, ahogy te, viszont nem szeretném megemlíteni a szüleimnek, mert azt mondanák, beszéljem meg velük, és ők nem túl lelkizős fajták. Illetve ugye a pszichológust is fizetni kell, és nagyon nem szeretem, amikor a szüleim fizetik az én dolgaimat, szóval ha pszichológushoz is megyek, az pár év múlva lesz, amikor elkezdhetnék melózni a suli mellett.

Nem tudom, hogy nézed-e még a válaszokat, de ha nézed, akkor tényleg bocsi, hogy ilyen sokat írtam, ráadásul nem is a kérdésre válaszoltam, viszont muszáj voltam kiírni magamból.

A kérdést 8 és fél éve írtad ki kb (wow), szóval nem tudom, hogy most mennyire van jelen nálad ez, és hogy egy valamennyivel fiatalabb lánnyal mennyire van kedved dumálni, viszont ha úgy gondolod rámírhatsz, mert mint elmítettem, szeretek barátkozni :3