Hogyan szokjak le a vagdosásról?
Először tavaly szeptemberben kezdtem el vagdosni magam, amikor új iskolába mentem, és teljesen egyedül voltam, még iskolán kívül sem volt barátom, majd karácsony körül jöttek rá a szüleim, amikor vérfoltokat találtak a kádban. A szüleim orvoshoz akartak vinni de én tiltakoztam, és megígértem hogy többé nem csinálom, minden rendben van. Azóta eltelt egy év, és ismét karácsony tájékától megint elkezdtem magam vagdosni. Az okot szinte magam sem tudom. A legjobb barátaimtól eltávolodtam, ismerkedni nem tudok, itthon is mindenki kiabál velem hogy miért nincsenek barátaim, tiszta remete vagyok, pluszba még tanulni is alig tudok, így megint "rászoktam".
Most viszont eléggé mélyponton vagyok, és abba is szeretném hagyni, de valahogy mindig késztetést érzek és már nem bírom. Múlthéten például nem is mentem be az egyik első órára, mert itthon ültem a fürdőszobában. Pedig most nem is vagyok olyan depressziós, szinte már a megszállottja vagyok. Ugyanakkor rettegek hogy valaki rájön, és félek a jó időtől is amikor a hosszú ujjú már nem takarja el a hegeket. Tesiórán is az egész felkaromat betekerem egy ilyen anyaggal, nagyon félek hogy valaki rájön-e, főleg a szüleim.
Ezért is írok, mert nincs kivel megbeszéljek ilyeneket, mint mondtam közeli barátom nincs, a szüleimtől pedig félek.
Volt már valaki hasonló helyzetben?
válasza:
válasza:Tanulj meg színészkedni, mármint alakíts ki egy személyiséget, amivel be tudsz olvadni a sulis környezetbe. A családodat is megnyugtatod ezzel és neked is könnyebb lesz. Barátkozni nem kell feltétlenül, lehet pótolni a szociális szükségleteket. Kezdj el játszani valami MMORPG-vel, vegyél egy macskát vagy kutyát, szívj egy kis mokit, nézz több filmet és sorozatot (animokat pl). Mivel nem adtál meg sok infót magadról, ezért így kicsit nehezebb segíteni.
De nehogy azt hidd, hogy csak számodra tűnik értelmetlennek az élet.
Igazából nem az a baj, hogy nem tudok barátkozni. Van 2-3 barátom, de nem állnak olyan közel hozzám. Nem is tudom miért érzem ezt a hatalmas szomorúságot, amikor éjfélben sem tudok aludni, egyfolytában sírógörcsöm van, és mindig a pengénél fejeződik be. Mikor látom hogy véres a csuklóm valamiért megnyugszom.
Szerintem az a baj, hogy túl régóta tart ez. Általánosban is egyetlen barátom volt, akivel mindig veszekedtem, mert én visszahúzódó voltam de ahogy fölnőttünk ő inkább népszerűbb akart lenni. gimiben meg teljesen különböző emberek járnak mint én. mindenki jár bulizni, cigiznek, stb., az a 2-3 barátom is ilyen, de velük legalább tudok beszélgetni. Igazából ezt már valahogy elfogadtam, de mégis... a szüleim is engem hibáztatnak, hogy már 16 éves vagyok és még barátom (szerelem) sincs, biztos leszbikus vagyok, kutatnak a dolgaim között, és még csodálkoznak ha nem mondok el nekik semmit. mikor az első vagdosós sztori is kiderült akkor sem segítettek, inkább megvertek meg leordították a fejem. akkor már inkább félelemből nem mertem újra a pengéhez nyúlni.
nem tudom hogy betegség-e, de mostanában az elmúlt hetekben szinte szeretem, ahogy hazajövök az iskolából és már szinte hiányzik hogy ne vágjam meg magam. mikor érzem hogy csíp meg ég akkor mintha boldogabb lennék, mintha a vérrel együtt a szomorúság is kijönne.
félreértés elkerülése miatt nem azért vágom magam hogy meghaljak, csak párszor fordult elő hogy mélyebben sikerült eltalálnom a főbb ereket. inkább csak annyira vágom meg hogy érezzem hogy vérzik és fáj.
válasza:Most csak találgatni fogok. Lehet onnan jön ez az egész, hogy fogalmad lett a párkapcsolatok, és általánosságban az emberi kapcsolatok értelmetlenségéről, illetve helytelenségéről. Ezzel szemben, az érző énednek viszont szüksége van ezekre a kapcsolatokra.
Ennek az ellentmondásnak az összezavaró hatását pedig saját magadnak okozott tudatosító fájdalommal próbálod ellensúyozni, ami valamiféle megnyugvást eredményez.
válasza: válasza: válasza:Szia! Sajnos átéltem már azt,amit Te ,én is vágdostam már sokszor magam,úgy hogy be kellett kötni a kezemet.Figyelj!Mint említetted,hogy le akarsz szokni! Ezt ,amit leírok,nekem az egyik barátnőm mondta el,nekem elég jól bevállt! Mikor úgy érzed,hogy megakarod tenni,akkor vegyél elő egy lapot,írd le azokat a dolgokat,amit abban a pillanatban érzel. Hidd el,hogy elmegy majd az idő hamar..Vagy a másik,amit ajánlok..Mikor ideges vagy,és megint úgy érzed,hogy vágdosnád magad,feküdj le,engedd el magad,gondolj a jó dolgokra,arra amire vágysz. Pl: Elképzelsz egy jó,nagy tengerpartot,ahol csend van,ott vagy a szerelmeddel,gyerekeddel..Tudom,hogy most ez nagyon furcsán hangzik,de nekem bevállt. Sajnos erre hamar rá tud szokni az ember..De hidd el,én is 16 éves vagyok,vágdostam magam,elég szépen,és tessék..Itt vagyok.Van segítség!!Csak kell akaraterő, nagyon sok!
Ha pedig sírnod kell,sírj..Ha kell,akkor üvölts a párnába,bármi..Mert,ha sírsz,utána megkönnyebbülsz.Viszont ne vágdosd magad,sajnos mostanában minden tini ezt teszi,de nem szabad..Hiszen gondolj csak bele..Bármi is megoldódik? Nem..Ha sírsz,akkor se oldódik meg semmi,de az legalább segít,így nem teszel kárt magadban.Tudom,hogy így nehéz,hogy senki sem ért meg,szüleid sem,de elég egy barát/barátnő,aki meghallgatna..Én felajánlom a segítségemet! Nem vagyok pszichológus,de azért,ha gondolod nekem írj nyugodtan,én végig hallgatlak és próbálok segíteni.
Nem ismerlek,de így ismeretlenül is küldök egy ölelést,és kitartás,fel a fejjel!
Ui: Nagyon szeretném,ha élnél a lehetőséggel és írnál nekem üzit,segíteni szeretnék,hidd el! :)
Nagyon szépen köszönöm az összes választ :)
Sok privát levelet is kaptam, bocsi attól akinek nem válaszoltam, de kb. hetente egyszer tudok géphez kerülni mert.. hát hogy miért az hosszú történet :)
viszont már egy hete és 2 napja nem vágtam meg magam :) örülök, mert nálam ez haladás. ami erőt adott igazából egy tinisztár, Demi Lovato története, amit egyik nap láttam a TVben, és most egyfolytában az ő zenéit hallgatom, meg most eléggé el vagyok foglalva a tanulással, és segítséget kértem neten egy pszichológustól aki azt tanácsolta hogy minden nap 2-3 órát legyek levegőn, így minden délután sétáltatom a kutyámat, és most így valahogy könnyebb.
Szívesen leveleznék mindannyiótokkal akik írtatok, nagyon jól esik amiket írtok, de nagyon ritkán tudok géphez jutni, de köszönöm a felajánlásotokat :) hihetetlenül jól esett még most is könnyezek :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!