Most tényleg rossz ember lennék, mert nem szeretnék gyereket vállalni nő létemre?

Egy az egyben ez volt a véleményem, azzal a különbséggel, hogy én csak macskamenhelyt szerettem volna. Aztán 23 éves voltam mikor megszületett a lányom.

Változhat ez még, nem tudom mennyi idős vagy, de ha nem változik meg az se baj, mert nem minden nő születik anyának. Emiatt ne legyen "lelkifurdalásod".

Szép napot!

Ne adj mások véleményére, légy önmagad, légy boldog, csak egy életed van! Ha te nem szeretnél gyereket, ne legyen, kész! Én sem szeretnék, mert orvosnak készülök, és nem akarok az a fajta szülő lenni, akit megutál a fia, mert egy műtét miatt nem tudott elmenni élete legfontosabb baseball-meccsére. Akkor inkább nem is vállalok, sokkal kényelmesebb is, ha nem kell valakiért aggódni, vagy mások nevelnék fel helyettem (bébisitter, bölcsőde).

És ez nem azt jelenti, hogy nem lennél szeretetreméltó anyuka (valaki előttem írta)! Ez hülyeség...Ettől még ugyanolyan jóm ember vagy, lehet, még jobb is.

20/N

Ez szerintem olyan kérdéskör, mint a "finom étel-e a halászlé". Van aki imádja, van aki éhen halna egy kondér mellett, mert a szagától is rosszul van.

Annyira a magánélet szerves része ez a kérdés, hogy nem tartom illendőnek, hogy más beleszóljon. Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie - és ezen kívül maximum a párjának lehet beleszólása, idegeneknek semmiképp. Pontosan azért, mert más életére nincs befolyással, így véleményezési opció sincs.

Az egyénnek kell eldöntenie, hogy nála merre billen a mérleg. Ez idővel változhat is, ami szintén magánügy.

A vallás is ilyen. Vallásszabadság van és nem illik másokat a saját nézetre téríteni. Úgy gondolom, ez a gyerekvállalás kérdésére is vonatkozik.

Egy dolgot ne felejts el, amikor itt esetleg megszólnak miatta: sok olyan ember van, aki nem tudja gondolatban kiemelni magát a saját életéből. Ez alatt értem, hogy ha neki valami jó, akkor számára elképzelhetetlen, hogy másnak az miért nem jó. Ekkor szokott jönni a "de nekem fontos, ezért neked is fontos kell, hogy legyen".