Miért nem kötődik hozzám senki sem, barátkozási szempontból?
22 éves lány vagyok.
"baráti társasággal" szoktunk néha találkozni, így 6-an, 7-en, de mindig az lesz belőle, hogy..
1.) senki nem kíváncsi az érdeklődésemre amit kinyílvánítok feléjük. Nehezen válaszolnak a kérdésemre inkább valaki másra koncentrálnak, aki valami hatalmas vicces dolgot fog mondani.. Én nem vagyok a humor, groteszk történetek elmesélője.. Komolyabb dolgok érdekelnek, de senkit nem érdekel, az se.
Próbálok mindig asszimilálódni és tök egyszerű, normális beszédtémába bonyolódni, de nem érdemel figyelmet sem.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a teszek bizonyos erőfeszítéseket a cél érdekében, intenzíven, és sikertelenül.
2.) Hozzám se szólnak, pedig úgy istenigazából nagyon beszédes vagyok. De ha nem érdeklődnek felőlem, akkor ez leblokkol engem..Pláne úgy, hogy én azért csak azért is érdeklődöm, de nincs az hogy akkor ő is felém.
pláne, hogy nem iszok sok alkoholt, max egy üveg sört egy este, és ez gátolja az utam a beolvadásba. Ugyanis.
A többiek mindig isznak, sokat, és akkor téma furcsa akcentusban beszélnek, szavakon nevetnek órákig.
Komoly vagyok. Vagyis komolyabb.
MIndig is az voltam.
És ez ahogy látom, nem érdekel senkit.
Sokszor megkaptam már hogy te mindig ilyen csendes vagy? Pl egy új ember, akivel akkor találkoztam először..
Szerintetek mit kéne tennem?
Nem ismerek olyat, aki segítene pl problémáimat megoldani, önzetlenül, és mutatna kis érdeklődést irántam.
Nemtudom hogy hol leledzenek olyan emberek akiknek nem az a nívó, hogy sokat sokat sokat beszélni, tök mindegy mit de legalább beszél, nincs unalom, pörög, lálálá minden heppi !
Mert én se fősuliban, se az előző iskolákban nem találtam rájuk..
válasza:Pedig van(nak) olyan, akiket az utolsó pár sorban említettél. Igen, egy olyan ember írja ezt.
Én már ehhez fáradt vagyok, de mindenképp írok majd neked, értelmes, normális vagy, normális értékrenddel (szerencsére - ami ritka, mint tudjuk, és kicsit te is felvázoltad).
Egyébként a kérdésedre megválaszoltad a dolgokat, ha beleolvasol, te is rájössz.
Kíváncsian várom a válaszod majd, amikor ráérsz!
(Igen, rövid volt a felvázolás, hosszabban is menne csak akkor általában az van, hogy: Túl hosszú - Nem olvasom el.
Úgyhogy bekonvertáltam a tartalmat :)
válasza:Szerintem rossz társaságban vagy.
Nekem az jött le -lehet tévesen - hogy eltérő az értékrendetek, érdeklődési körötök, világnézet...stb.
Mióta vagytok barátok, mióta jártok el együtt?
A főiskola után ezek a fajta "barátságok" elkopnak.
A leírtak alapján, ha nem is 100%-ban, de én magamra ismertem. (ezért az én nézetem/tapasztalatom) Ezek az emberek inkább haverok, mint barátok. Tudnék még mit írni, de ahhoz kicsit több infó kéne.
válasza:Én személy szerint kicsit mindkét csoportba tartozom. Ha kell, akkor olyan idióta tudok lenni, hogy a fejedet vered a földbe, de szívesen belemegyek komoly témákba is... csak hát erre nem sok igényt látok mások felől...
Na add fel, előbb-utóbb találsz megfelelő társaságot.
Adok több infót ha érdekel, vagy szeretnél erről beszélgetni, örömmel veszem. :)
Igen, gyanítom én is, hogy rossz társaságban vagyok. Ám úgy vagyok vele, hogy addig amíg nem találok rá olyan, hasonló emberekre mint én(lehet hogy valami csoda folytán mert úgy látom különös személy vagyok mások számára), addig eljárok velük addig is érzem hogy vannak valakik körülöttem, nemtudom, érdekes emberi igény.( most már inkább mondhatom múltidőben, mert a múltkori találkozás nagyon rosszul érintett.)
Csakhát eddig rengeteg emberrel találkoztam így az iskolák révén, és egy olyan társaság se volt, amely úgy igazából 'befogadott' volna, csak felületesen.
válasza:
válasza:Előbb magadat kell elfogadnod, ha azt szeretnéd, hogy elfogadjanak mások. Aki nyitott, és önbizalom, nem pedig önsajnálat sugárzik belőle, az bevonzza maga köré azokat az embereket akikkel jól érzi magát.
"Nem ismerek olyat, aki segítene pl problémáimat megoldani, önzetlenül, és mutatna kis érdeklődést irántam."
Ilyen szöveggel és mentalitással csak olyanokat szedhetsz össze akik ki akarnak használni, vagy akiknek ugyanolyan depressziós problémái vannak mint neked. Szóval először kerülj harmóniába önmagaddal, aztán minden oké lesz.
Kedves Fehér!
Ez amit írsz, nem minden esetben érvényes, és ezt magammal tudom a legjobban bemutatni.
Hogy miért?
Azért, mert önmagammal rendkívül jó a viszonyom ha lehet így mondani. Egyedül élek, (már lehet hogy nem sokáig mert összeköltözés szóba jött a barátommal) és egyedül nagyon jól elvagyok, jól érzem magam, önmagammal.
Nem érzem folyamatosan a késztetést hogy valakikkel legyek, mivel meg vagyok békélve magammal, harmónia satöbbi. De attól függetlenül lehet vágyam igaz barátok iránt persze.
Sokan csodálkoznak is , hogy nem e unalmas egyedül lakni, ők már rég megbolondultak volna egyedül.
NEm. Nem unalmas. Szeretem magam.
Tehát ettől függetlenül van az, hogy erre a személyiségtípusra kevés az igény, mert nem passzol bele ebbe a korba talán, nem ez a jellegzetes, a befogadható. És ez szomorú.
A kivett idézett mondatomra meg azt tudom mondani, hogy egyátalán nincsenek depressziós gondolataim, a barátsághoz hozzátartozik az hogy ha a másiknak van valami gondja, nem csak hümmög egyet aztán menjünk tovább, váltsunk témát. Nem?
Hanem segítésnyújtás is egymásnak ez a kapcsolat. A barátság. Ha úgy alakul hogy van valami gond amire egyedül nem jön rá az ember, mármint a megoldásra.
Csak arra jöttem rá, hogy a kényelem nagy úr, kényelmetlen mások gondjával foglalkozni, mert az már egyből panaszkodás, hisztizés, stb.. :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!