Szar az életem. Mit tegyek?

Én 21 éves vagyok, férfi, 18 évesen bevonultam katonának. Jó testalkatom van, van autóm, bentlakásom, pénzem, jó telefonom, nem mondom, hogy értelmesnek tartom magam, mert az közhely, de normális rálátásom van a világra. És echte ugyan az vagyok, amit te is leírtál. Képzeld el, hogy nekem eddig 2 kapcsolatnak nem nevezhető valamim volt,amik egy hónapnál tovább nem tartottak. És tudod mit mondok? Mindenki kapja be.. Suck it. Normális srác vagyok, normális értékekkel, normális élettel. Ha a világ kiutasít emiatt, akkor nem tudják mit vesztenek. Sokat rágódtam én is ezeken a dolgokon míg végül pszichológushiz jutottam ezzel. Neki sikerült meggyőzni, hogy nem velem van baj. Ezt tudom neked tanácsolni, hogy ha nem is pszichomókusnak, de valakinek, akiben megbízol és nem érdekli milyen telefonod van, annak beszélj, add ki magadból. Nem mondom, hogy ide ne írj. De tudod milyen ez. Itt megkapsz hideget, meleget "hülye vagy, hagyjad már magad, azt hiszed, hogy csak neked van bajod??"... Tudod,szokásos. De ha egy jó ismerősöddel kidumálod ezt akkor ha úgy van akkor csak pozitívitást kapsz, megerősítést és biztatást. Sok sikert haver! És minden közhely nélkül, tudd, hogy nem vagy egyedül.

Énis hasonlóan vagyok csak én igazából beletörődtem és elfogadtam,az élet ilyen nem mindig lehet jó,képzeld nekem sincsenek drága cuccaim,szép házam,nyilván mindig vágytam az ilyenekre de nekem ez jutott. Nyáron melóztam 8 órában hogy legalább a ruháimat,igényeimet megtudjam venni,így legalább ez az egy dolog ami kicsit felvidít és saját magam dolgoztam meg érte. Nem vártam hogy majd a számba rágjanak mindent,a pénzért meg kell dolgozni,de az olyan idióta menő hülye gyerekek soha nem fogják megtudni milyen dolgozni mert mindent a seggük alá tettek,pont ezért nem kell foglalkozni olyanokkal. Az értékes ember aki megdolgozik a pénzért saját magam illetve betudja osztani. Arra lehet büszkének lenni. Szóval nem kell ennyire túlgondolni dolgokat. Nekem pl barátaim sincsenek testvéreim se. Ez van,most akkor énis mondhatnám ez miért meg az de nem érdekel inkább arra fókuszálok hogyan legyen jobb a jövőm,mi az ami változtatni érdemes,egyszer minden rossz véget ér. Mindig van fény az alagút végén. És ez most nem olyan hogy jajj pozitívan gondolkodol hanem ez alap kellene hogy legyen sok embernél akinek már ez pozitív elég gondok vannak mert ezek szerint ő nem ilyen az életre való tekintettel.