Szimplán szerencsétlen vagyok, vagy ez a természetes?

Munkámból kifolyólag sokat találkozom illetve beszélgetek üzletkötőkkel, területi képviselőkkel. Ezek egy idő után már nem csak az üzletről és rendelésekről szólnak, hanem személyessé válik. Közel kerülünk egymáshoz, és sokszor olyan különös kapcsolatok alakulnak ki mint senki mással. Barátság de mégis valahogy más. Valahogy megtaláljuk egymásban ezekkel az emberekkel azokat a dolgokat amik miatt szerves részei vagyunk egymás életének. Mindent megbeszélünk egymással és segítünk a másiknak. A munka mindennek a 10%-a kb már csak egy idő után.

De viszont az a szomorú ebben hogy hosszabb rövidebb idő után úgy alakul mindig hogy szétválnak útjaink mert máshova kerülnek. Természetesen utána is keressük egymást ezekkel az emberekkel, de amikor kiszámíthatatlan hogy mikor tudjuk újra látni egymást, és csak a telefon, vagy betűk maradnak a másikból az nagyon megvisel. Én azt szeretném ha ezek az emberek örökké mellettem lennének és nem csak pár hónapig és utána fél vagy akár évente egyszer találkozzunk.... Pech vagy az élet számomra csak kóstolót ad azokból az emberekből akikre szükségem lenne az életben?

Hozzáteszem vannak barátaim akiket szintén szeretek de mégis valahogy sokkal másabb az amit tőlük kapok.