Van aki együtt tud ezzel érezni?

Én együtt érzek veled. Ha szeretnél írj rám, én meghallgatlak és beszélgetek veled az érzéseidről. Nekem normális, hogy idegenek megosztják magukat nekem, nagyon nyitott vagyok.

A barátnőd viselkedése azt sugározza, hogy kevés figyelmet fordít az érzéseidre, kevésbé érdekled őt. Te nyitott vagy a beszélgetésre, érzelmeske vagy, és szeretnéd megosztani magad, de nem reagál rád. Ezt szeretnéd megoldani, de nem tudsz rá kérdezni, mert nem szereti ha erről kérdezed, hogy így haladni sem tudsz ebben.

Veled nincs semmi baj. Se azzal, hogy ilyen vagy, de azzal, hogy a másik nem figyel rád. Ne vágyj olyan emberek figyelmére, akik nem adják meg neked, mert így egy kényszeres szorongás, lehangoltság alakul ki. Vágyj figyelemre, és örülj ha megkapod bárkitől, de ne légy szomorú, ha nem jön el ez a lehetőség egyhamar.

Írd le neki, amit érzel aziránt, amit csinál a szemedben. Hogy szeretnéd vele megosztani magad, de úgy érzed nem figyel, nem reagál, te pedig igyekszel beleadni magad a kapcsolatotokba, és ez rosszul esik neked.

Elfogadással tudsz nagyon sok állapoton túl lépni. Elfogadod, hogy nem tudja megadni azt, amire vágysz. (természetesen ettől még próbálkozhatsz kihozni belőle ezt)

Amikor elfogadod, elengeded. Hagyod, hogy legyen, és lenyugszol. Részletesen is ki tudnám fejteni.

Úgy tűnik nem pitiáner dolog ez, ha téged ilyen mélyen érint. Én komolyan venném. :)