Volt már barátságotok, vagy haveri kör, haver, akivel megszakítottátok a kapcsolatot ? Vagy hogy titeket ignoráltak? Mi miatt jutottatok erre a döntésre ? Miért szakadt meg a kapcsolat? Bánjátok? Legszívesebben kitörölnétek ezeket az emlékeket?

Nekem is volt. Egyik régi jó haverom (szándékosan nem barátot írok, mert sosem volt az, inkább csak főztünk, ittunk, általános dolgokról beszélgettünk), de ez kb 10 évig tartott. A legjobb barátommal jártunk hozzá rendszeresen, egy utcában laktunk, jó kis összejöveteleket tudtunk csinálni. Az utóbbi években már egyre furcsabban kezdett el viselkedni a srác. Igazából nem jött neki össze semmi az életében, ivott, próbált csajozni, de egyik kapcsolata sem tartott sokáig. A barátom akinek meg jól ment mert külföldön dolgozott, jól keresett, sőt annyira profin nyomta a sportfogadást, hogy azzal is csomó pénzt nyert. Ez a haver srác is rendszeresen játszott, de sosem nyert. Így egyik ilyen közös iszogatós összejövetelen a srác szó szerint bekattant, azért mert a laptopján a barátom egy másik zenét indított el, mert nem tetszett nekünk az a zene. Erre elkezdte fenyegetni a gyereket hogy ő egy kis takony senki hozzá képest, meg mit emberkedik a házában. Azt hittem neki megy és szétveri a fejét. A barátom àtlagos alkatú, átlagos erősségű, a haver meg rendszeresen fizikai munkát végző, mellette hobbi testépítő. Szóval az erőviszonyok különböztek… valószínűleg bökte a csőrét, hogy külföldön jól keres és sikeres minden téren (holott sosem kérkedett vele és keményen dolgozott érte). A srác elkezdett mindent szanaszét dobálni, törni mindent, kiabálni ordítani, elhordta a barátomat mindennek, szerencse hogy nem ment neki. Már előtte is volt ennek előzménye, elmentek egyszer egy szórakozóhelyre ott is neki akart menni, bár akkor én nem voltam ott. Az volt az utolsó, hogy oda jártunk. Mondjuk velem sosem volt szemét, de mégis a legjobb barátommal csinálta. Azóta persze találkozunk, meg ő is találkozott vele, köszönés, miujsag veled, oké nem sok Hello. Kb ennyi a beszélgetés

Előző vagyok. Egy ideig jóban maradtam az egyik exbarátnőmmel. Mindketten rájöttünk, hogy kapcsolatként nem működik a dolog, közös szakítás, de viszont mint haverok, jóban maradtunk, mert jól el tudtunk együtt hülyülni, mi voltunk a poén felelősök kb. Igazából egy házibulin ismerkedtünk meg, így a társaságot ismertem. Egy ideig ez így ment, aztán úgy hozta a sors, hogy ő külföldre költözött a jobb megélhetés miatt. Ekkor is beszélgettünk elég sokat neten, telefonon, az itteni haverjaival is jól elvoltam. Aztán kint összejött valami külföldi sráccal, akivel csak a baja volt, így nekem panaszkodta el a baját. Hát oké, elvégre haver, barát meghallgatjuk egymást,,segítünk stb . Aztán mindig beszéltük, hogy ha majd hazajön Magyarországra, akkor találkozunk. Itt kezdődtek a gondok. Elkezdte gyártani folyamatosan a kifogásokat, miért nem ér rá, holott ráért… másokra. De ekkor még naiv voltam és hülye, elhittem hogy kevés ideje volt itthon. Aztán ugyanúgy beszélgettünk, telefon, írásban stb. Aztán ismét jött egy magyarországi látogatás, ahol szinten előadta, hogy nincs ideje, ehhez ahhoz kell mennem, stb… és akkor már nem fogtam vissza magam, szépen elmondtam neki, hogy egyszer oké, de másodjára már én ezt nem hiszem el, hogy nincs 3 hét alatt egy órája. Erre ő akadt ki, hogy mi az hogy, ez meg az stb… teljesen megváltozott külföldön, interneten csak arra használt fel, hogy nem tud kint kivel beszélgetni, és hogy ne unatkozzon. A barátnői, barátai sem beszéltek már ezer éve vele, azt se tudtak mi van vele. Azóta házas lett, újra itthon lakik, szerencsére 300 km-re tőlem..a régi barátait sem hívta meg az esküvőjére sem, akikkel eddig országos barátok voltak kisgyerek koruk óta …

Előző kettő vagyok; úgy tettem magam túl rajta, hogy akinek mennie kell az életemből az megy. Eleinte persze rossz, mert mégis régi barátokról, haverokról van szó, akikhez sok közös emlék, esemény köt, amit bármikor szívesen felidéz az ember. De!! Az a múlt. Azok az emberek már nem léteznek. Persze léteznek a szó szoros értelmében, de megváltoztak, így már maximum a nevük és a külső ugyanaz. Kb középiskolás koromban megtanultam azt, mikor vége lett az első hosszú kapcsolatomnak, hogy az életben minden mulandó. Pedig az akkor nagyon megviselt. Akkor egy évig nagyon magam alatt voltam, ittam, mentem a rosszba, egyik nő a másik után… satöbbi. De kb plusz egy év kellett, hogy rendbe tegyem magam és befejezzem azt, hogy olyan emberek miatt keseregjek, idegeskedjek, akik két másodpercet nem gondolnak már rám, és maximum majd akkor értesülnek rólam, ha esetleg meghalok és látják kiírva. Durván hangzik, de sokszor ez így van