Csalódtál már jó barátodban?

Egyik "barátommal" kapcsolatos tapasztalatok:

Amikor "úgy döntött: nem kíváncsi rám többet, azt nem tőle, hanem egy pletykagenerátortól kellett megtudnom, olyan bizalmas információk társaságában, amelyeket a "barátom" megosztott a pletykáló illetővel és amelyekről csak ő tudott. A pletykáló illetőnek panaszkodott leveleim tartalmát illetően és azért is, mert "már nem szeretné velem tartani a kapcsolatot, de én mégis keresem a társaságát".

Én kiálltam többször is "barát" mellett, amikor nekem lett volna szükségem kiállásra, hátbatámadott, a többiekhez csatlakozva.

Másik barát: rendszeresen nem volt pénze és velem hívattatta meg magát kajára, ezen kívül anyagilag is megkárosított, becsapott.

Segítséggel bejuttattam másvalakit oda, ahol én is voltam (kétségbe volt esve az illető hogy nem talál semmilyen helyet), eredmény az lett, hogy a hátam mögött kitalált dolgokat terjesztett.

Másik barát:

Egy társasággal évente egyszer elmentünk valahova. Adódott egyszer, hogy őt elhívták valahova, engem meg nem. Telefonáltam neki a vezetékesen, kerestem valamiért, hozzátartozója mondta, hogy "nincs itthon, a X összejövetelen van", meg azt is mondta, hogy hányadikán ér haza. Utána felhívtam a "barátomat", valamit kamuzott hogy hol van.

Így hirtelen ennyi.

Igen.

3-4 évig voltunk legjobb barátnők, de egy műsorból kiesett xy akit ő imádott, én meg utáltam, és emiatt nekem állt, nagyon durván összevesztünk egy ilyen hülyeségen.

1 évre rá bocsánatot kért, de akkorra már volt másik legjobb barátnőm, aki a mai napig is az. Nála nem kell jobb <3

Igen, sajnos.

Mi is kb. 4 évig lehettünk legjobb barátnők, de az érettégi-felvételi miatti stressz teljesen kifordította magából/felerősítette a negatív tulajdonságait. Minden beszélgetésünk abból állt már, hogy ő panaszkodott, hőbörgött, másokat szapult, én pedig próbáltam nyugtatni és meghallgatni őt.

A végére pedig már velem is egyre többet kezdett veszekedni a legapróbb dolgokon is, és az egyik ilyen alakommal épp órán ültünk, én megint próbáltam nyugtatni, hogy ne húzza fel magát ilyen felesleges dolgokon (nem grimaszolva, nem bunkón). Erre nála elszakadt a cérna, elhordott engem mindennek, provokálni próbált, közben ellenem hangolni a körülöttünk ülőket. Az egészet pedig villogó szemekkel zárta és közölte, hogy rá sem merjek nézni többet, hozzá szólni meg még annyira se. Nagyot csalódtam benne, és borzasztóan megalázva éreztem magam. Ballagás után hallottam magamról vissza dolgokat (mind alaptalan volt amúgy), amiket ő terjesztett a veszekedésünk után, ami megint felért egy kisebb arcon csapással.

Igen.

Nem szolgálja annyira istent, mint azt gonfoltam volna róla.

Sajnos igen hatalmas nagyot. 8 évig voltunk általános iskolai osztálytársak és közeli jóbarátok. 9 évvel később ez a lány kitörő örömmel vette fel velem a kapcsolatot. Levelezni kezdtünk és megbeszéltük, hogy valamikor találkozunk, de időt kért az egyetem és a munka miatt. 3 hónappal később adott egy időpontot. Találkozásunk és beszélgetésünk olyan jól sikerült, hogy megígérte újra leülünk. Ezután azonban képtelenséggé vált vele az időpont egyeztetés, mert időzavarba került. Az első hónapban kéthetente a továbbiakban havonta próbálkoztam a dologgal, de mindíg tanulnivalóira, vizsgaidőszakra, tanulás melletti munkáira hivatkozva közölte, hogy nem tud találkozni velem, mert "nincs rá ideje". Ez így ment 3 hónapon át, ezért fokozatosan egyre gyanakvóbb lettem, hogy valójában nem is akar soha többé találkozni velem, csak kifogásokat gyárt, ezért a 3 hónapos türelmi idő lejárta után lemondtam róla. A negyedik hónapban véletlenül elszólta magát, amikor aggódva kérdeztem mi történt az elmúlt héten, amikor szokásától eltérően egyáltalán nem jelentkezett? Elmondta, hogy kiment egy hétre Prágába az ösztöndíjjal éppen ott tanuló húgához, mert „meg kellett látogatnia” Mire nekem betelt a pohár és számon kértem, hogy az 525 km-re lévő cseh fővárosba volt ideje kimenni 7 napra, de engem, aki akkor 5 km-re lakott tőle nem tudott meglátogatni 1-2 órára sem. Ezután mivel lebukott elszégyellte magát és időpontokat kezdett ajánlani nekem, amelyek mindegyikét rendre lemondta. "Mindíg közbejött valami" Ezután összevesztünk azon, hogy neki minden fontosabb annál, mint, hogy velem találkozzon. Ő azzal érvelt, hogy mennyi dolga és milyen nehéz élete van és szerinte túl nagy jelentőséget tulajdonítok a személyes találkozásnak, ezért túl gyakran próbálok egyeztetni vele, helyette levelezzünk és telefonáljunk. Annyira megsértődtem és megharagudtam rá, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. 10 évvel később, amikor maradandó értéket tettem le az asztalra és ezzel országos ismertséget szereztem, a lány ismét felvette velem a kapcsolatot és ekkor kiderült az igazság a múltról.

1. A lány előre lépésről kidolgozza rövid egyszeri találkozásra vonatkozó ugyanakkor elképesztően számító és jellemtelen tervét.

2. Felveszi velem a kapcsolatot és manipulációval meghívatja magát, hogy kíváncsiságból egyszer találkozhasson velem.

3. Találkozik velem, folytatást hazudik, hogy a terv titokban maradjon, ő elkerülje a konfliktust, jó szájízzel távozhasson és jó színben tűnjön fel, én pedig ne sértődjek meg. Tehát hazug volt a hazugság miatt és becstelen a titkolózás miatt.

4. Az elkövetkező 3 éven át tovább hazudozza, hogy "nincs ideje" találkozni. Mindezt csak azért, hogy a terv továbbra is hosszú távon titokban maradjon, ő továbbra elkerülje a konfliktust, és jó színben tűnjön fel én pedig ne sértődjek meg. Vérlázítóan becstelen és notórius hazudozó volt. Itt kezdetem gyanakodni, hogy "semmi sincs rendben"

5. Végül az említett prágai kiránduláson bukott le, amikor elszólta magát. (Az 525 km-re lévő cseh fővárosba volt ideje kimenni 1 hétre, a húgát megnézni, de engem, aki 3 km távolságra lakott tőle nem látogatott meg 1-2 órára sem).

6. Ezek után kezdett időpontokkal hitegetni, melyeket eleinte 1 nappal majd később 1 órával korábban mondott le.

7. Ekkor vesztem vele össze és szakítottam meg a kapcsolatot jogosan, miközben neki pontosan ez volt a célja, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalása bennem viszont bűntudatot keltsen.

Bónusz, hogy tudta, ha igazat mondott volna, akkor kiderül a terv. Ha ez megtörténik, akkor jogosan megsértődőm és konfliktusba kerül velem, ráadásul lejáratja magát. Ezt igyekezett mindenáron elkerülni.

A történtek oka pedig tragikusan egyszerű: a lány a flegmatikus személyiségtípus iskolapéldája. A flegmatikusok utálják a változást és azt, ha bármiért erőfeszítéseket kell tenniük és gyűlölik a rámenős céltudatosságot és ha bármit kényszernek éreznek és persze tudatosan kerülik a konfliktusokat és védik magukat a lebukástól, akár becstelenség és hazudozás árán is. Szinte semmi sem fontos nekik és semmi sem érdekli őket. Ez természetesen borzasztóan dühítő és persze a jellemtelenség magasiskolája!

Ez többek között azt is megmagyarázza, miért nem érdekelte a tanuláson, saját faladatain és problémáin kívül semmi és senki, miért közömbös hideg érzelemmentes és önző mindenki iránt és miért nem törekszik semmire. Miért volt hetedrangú neki a találkozás. Nem akarta törni magát miatta, mert az már erőfeszítésébe került volna. Azért tervezett csak 1 alkalomra, mert ez jelentette neki a lekisebb változást a mindennapokhoz képest és így kellett a legkisebb erőfeszítést tennie. Ha többször jött volna az neki már túl nagy változást és túl nagy erőfeszítést jelentett volna, amit kényszernek érzett. A jóhiszemű és jóindulatú egyeztetéseket rámenősségnek erőszaknak tekintette. Mindezek szokásához híven titokban zajlottak le benne és csak utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával mondta el ezeket a dolgokat nekem. Az már csak hab a tortán, hogy a prágai kirándulásba azért ment bele, mert azt az édesanyja szervezte, így neki semmit nem kellett tennie érte.

A külső szemlélők, akik megismerték ezt a történetet nem értették meg, hogy a találkozások és a beszélgetések folytatásának elmaradása csak mellékes tényező volt.

Mindez azért volt csalódás, mert kiderült, hogy a személyiségünk és az értékrendünk egyaránt teljesen ellentétes. A lány, akit valaha ennyire megkedveltem, és aki 24 éven át ilyen sokat jelentett nekem, valójában sohasem létezett. Múltban viselt álarca a jelenben végleg lehullt róla. Sajnos kénytelen voltam belátni, hogy a kapcsolattartás alatti ténykedése és helyzetkezelése miatt a lány, számító, manipulatív, becstelen, hazug és provokatív volt, aki nem érdemel meg engem, ezért végleg el kell felejtenem.

Előző: tanulságos történet, az biztos... Nálam ez úgy szokott történni, hogy már pár perc múlva "elszólja magát" véletlenül az illető.

Nekem ezek az álbarátok nem írnak, nem keresnek, csak ha kell tőlem valami, ha én akarok találkozni, akkor időpontokat azonnal lemondják/nem alkalmas. Ilyen szempontból nekem "könnyebb volt észrevenni".

Azon túl, hogy veled csak "egyszer akart találkozni" milyen "előnye" származhatott ebből, meghívattatta magát valamilyen jó kajára, vagy "örömmel akart minél többet megtudni magánéletedről"?