Haragudnátok ezért, be nem tartott ígéret?

A bútorszállítás nem "kis szivesség", hanem igencsak nehéz fizikai munka, amihet meg még az sem elég, ha valaki erös, megfelelö módon kell a bútorokat cipelni ahhoz, hogy ne legyen töle baja egy gyakorlatlan valakinek.

Én akkor egyböl lemondtam volna, amikor kérted, mert azt nem kockáztatom senki kedvéért, hogy megrokkanok, akár csak átmenetileg is.

Ha meg közben még az új helyen munkába is kell menni, akkor teljesen egyértelmü, hogy az a fontosabb.

Nyilván nem mindegy, hogy egy szétszerelt ikeás fotelról van szó, vagy egy egyben lévő százkilós szekrénysorról.

Ez a kiegészítésed is ködös tehát.

Ha úgy érezted, hogy hazudott, akkor nem most kéne játszanod a mártírt, hanem akkor felelősségre vonni:

Figyú, hazudtál, mostantól nem bízom benned, eddig tartott a segítségem, csá. - ennyi.

De annak, hogy így rugózol annak semmi értelme.

Másik megközelítés: mitől lesz jobb neked, ha történetesen mindenben igazad van, és jogosan haragszol, és haragszol?

Mi értelme a haragodnak, mennyire visz téged előre az életedben?!

A harag inkább visszatart, lehúz téged, azzal önmagadnak ártasz, szóval már csak ezért is érdemes túllépni rajta.

Tehát továbbra is azon a vonalon maradva, hogy csak egy kétperces apróságról van szó, ami semmilyen kockázattal nem járt volna az illetőnek,

és ezt elutasítja, tehetsz úgy, hogy haragszol, és tehetsz, úgy, hogy ok., megtanultad, ő egy ilyen ember, tőle nem vársz el semmit.

De van egy másik oldal is: amikor befogadtad, akkor mondtad neki, hogy cserébe ezt és ezt kell majd tennie?

Ill. az lebegett a szemed előtt, hogy azért segítesz neki, hogy majd segítsen neked bútort cipelni, vagy csak az önzetlenség.

Akkor most önzetlen vagy, vagy önző?

Sokan vannak, akik baromi jó embernek hiszik magukat, aztán közben kiderül, hogy tele vannak mindenféle elvárással, ezzel-azzal amazzal.