Szégyellem a feleségem elött, hogy nincsenek barátaim?

Nem tudom miért. Azt gondolom az lenne a normális. Neki sok barátnője van. A kapcsolatunk elején volt egy barátom, de ő rossz útra tért és külföldre ment, nem tartjuk a kapcsolatot. Azóta nincsenek barátaim, már évek óta. Úgy érzem emiatt nem vagyok normális ember. Egy ideje elkezdtem füllenteni, hogy ne tűnjek abnormálisnak. Pl azt mondom otthon, hogy a munkahelyen ünnepeltük egy kollega születésnapját. Ami nem volt igaz, mert ő valóban ünnepelte, csak nem velem. Vagy gyakran mondom, hogy ezzel azzal beszélgetek, ezt mondták a meccsről, azt mondták a kocsikról. Abszolút nem igaz! Vagy hogy hívtak kocsmázni, buliba, de én inkább a családommal vagyok mint velük. Valójában azt se tudom mikor hívott el bárki bárhova. Teljesen úgy beszélek otthon, mintha tényleg a haverjaim lennének. Olyan emberekről akik velem szóba se állnak. A feleségem teljesen azt hiszi, hogy haverjaim vannak, veszekedéskor mondta is, hogy menj el kocsmázni a haverjaiddal, szabad az út, sírd ki nekik a bánatod. Azt is mondta nemrég, hogy örül a srácoknak, mert már azt hitte komoly baj van velem, amiért egy haverom sincs. Már el akart küldeni pszichológushoz mert ez nem normális. Még nevetett is, hogy milyen őrült az akinek egy haverja sincsen. Hát pont ezért csinálom.