Főleg 30 felettiek: másnak sincs már igénye arra, hogy úgy találkozzatok barátokkal (különösen, ha már ritkán tudtok), hogy kiültök valahova (pl. park), és úgy isztok meg 1-2 sört, hanem inkább beültök valami sörözőbe, vagy kajáldába, étterembe?

9

Azért este 7-től 9-ig meginni 1, max 2 sört a Kopaszin nem "nagy ivászat".

Megmondom őszintén én is inkább beülök egy jó helyre ahol van hangulat, más emberek, kiszolgálás. Amit az első említett, mosdó, komfort sem mindegy, már csak az, hogy kezet tudok mosni.

Le leszek pontozva de a parkban sörözgetést az alkesz csövikkel meg a szintén csóró egyetemi élettel párosítom. Jó volt, hangulatos volt fiatalon, de ma már inkább szeretem megadni a módját.

Legutóbb keresett egy régi haverom, mondta, hogy vehetünk pár sört a boltban és kiülhetünk egy padra... Hát mondtam, hogy kösz de nem.

Ettől függetlenül a "beülés" nem csak zárt teret jelent, lehet nyitott terasz, kiülős hely is. De ne egy pad a panelok között.

És már inkább kajálni szeretek eleve, amit sörrel öblítek, ha úgy van.

Nekem még lenne rá igényem - nem a panelok közt a padon, hanem pl. Margitszigeten, Gellért hegyen, rakparton, bárhol, ami szebb környezet, vagy akár nálam otthon. A kortárs barátaim közt már nem ez van. Ahogy itt többen is írták, már mindenki inkább enni szeret, én pedig továbbra sem tudom megérteni, hogy mi abban a jó, hogy elmész valahová, és ott rohadt drágán feszengve eszel, ahelyett, hogy kiskanállal tolnád magadba a bármit, miközben otthon melegítőben nézel egy sorozatot. Másokkal enni számomra kifejezetten kellemetlen, sokszor pl. munkaidőben is skippelem a kajálást, mert kellemetlen, hogy mások nézhetik, ahogy eszem.

Meg eleve ezt a megadjuk a módját dolgot sem értem, én nem érzem jól magam, ha kisruhában, magassarkúban kell ücsörögni valami fancy helyen, ahol egy külön ember figyelmét kell felhívni, hogy szükségem van valamire, ahelyett, hogy egy kényelmesebb, általánosabb ruhában én magam mennék oda a pulthoz, és kérnék, amit akarok - ha már ivászat - és nem baj, ha mondjuk a harmadik fröccsöm után már egy kicsit hangosabban nyerítek egy viccen.

Ivászatra inkább a huszonévesekkel megyek, a harmincas haverokkal szervezek józan programot, velük már nem lehet úgy inni, ahogy szeretek, a huszonéves haverokkal meg nem lehet kiállításra menni, szóval minden programra van érdeklődő.

#14 Azért némileg eltúlzod a dolgokat szélsőséges példákkal.

Egy étteremben sem kell kis ruhában meg magassarkúban ücsörögni. És gondolom vendégeket sem mackónadrágban vársz otthon. Még csak nem is feltétlenül lesz "rohadt drága", hiszen nem muszáj a legdrágább helyre menni, meg nem muszáj 3 fogásos vacsora, elég egy fogás meg 1-2 ital, azt még átlag polgár is kigazdálkodja havi egyszer.

Aki rendszeresen jár közösségbe az nem fog feszengeni sem ilyen helyeken. Miért is tenné, hiszen a barátaival, ismerőseivel van. Átlag embernek azért nem okoz gondot, hogy másokkal kell együtt egyen...

Utolsó: túl drága ahhoz mérve, hogy mennyire érzem jól magam.

Nekem az emberek társaságában elfogyasztott étel, az egy hatalmas stresszforrás. Számomra simán nem éri meg elkölteni több ezret egy olyan kajára, amibe valószínűleg csak beletúrok majd, mert szorongok attól, hogy mások társaságában eszek, ahelyett, hogy ezt a pénzt elkölteném italra, amitől legalább becsiccsentek, és kérhetek mellé mogyorót, vagy kesudiót rágcsának. Otthon meg nagyon finom a hagymacsípősmehetbele gyros amivel leeszem magam, sokkal jobb, mint egy kis adag nemtudommilyen tészta, aminek a negyedét se tudom megenni.

És egy étterembe nem mész bakancsban, farmerban, pulcsiban. Számomra ezek a kényelmes ruhák.

Nem a pédáim szélsőségesek, lehet, hogy én vagyok a szélsőség. De az van, hogy én ezekben a helyzetekben nagyon feszengek, és nem tudok enni mások előtt, hiába járok közösségbe amikor csak tehetem, mert a társaságot egyébként élvezem. Családi karácsonyi vacsira se mentem már évek óta pont ezért (meg mert gyermektelen vagyok és így mindig be vagyok osztva akkor), sokkal meghittebb számomra dec 22-23-án otthon lenni, részt venni az előkészületekben, mint egy formális vacsora.

#16 de ez a saját zizid.

Én meg szeretek egy jó étterem teraszán finom kajákat enni, beszélgetni, lazulni.

Igen, neked ez jelenti a lazulást, téged ez kapcsol ki, engem meg a jó hideg fröccs, miközben világmegváltunk a Duna-parton. Nem vagyunk egyformák, nem is kell, hogy azok legyünk (elég szar világ lenne), csak az a meglátásom, hogy a huszonévesek közt több van, aki az én formámban szeret szórakozni, a harmincasok közt meg több az, aki az általad felvázoltakat tartja szórakoztatónak.

Szerintem egyébként nagyon jó, hogy mindketten leírtuk a nézőpontunkat, részemről érdekes volt belelátni a tiédbe.