Túlreagálom, vagy tényleg csak magával törődik?

Pont tegnap előtt költözött el az ország másik végébe a nővérem. Csak ő értett meg, csak vele tudtam őszintén nevetni. De amikor elment, sírva elmondta hogy valószínűleg nem tudunk többet találkozni, mert nem lesz pénze utakra. És nekem sem, így most a “gyász” időszakában vagyok. És adott a legjobb barátom, egyben az egyedüli, akivel nagyon sokat kellett foglalkoznom a lelki nehézségei miatt. Volt hogy egy hónapon keresztül egy huzamban minden nap kivétel nélkül segítettem neki, támogattam lelkileg. Ő meg hálás volt, és megígérte hogyha valaha lesz hasonló, akkor mellettem lesz, ugyan úgy ahogy én. Erre most tegnap teljesen rám tört a letargia. Alapból sem voltam jól, de már nagyon régóta. És most elsőnek kértem tőle segítséget, és mondtam el neki hogy mi bajom van. Első nap meghallgatott, második nap pedig már meg sem kérdezte hogy hogy vagyok, és amikor írtam hogy jó lenne beszélni mert ideges vagyok, erre azt válaszolta hogy “majd lenyugszol, nincs ezzel baj” Ez pár órája volt, azóta nem írtam vissza neki, és ő sem írt nekem. Ez csak az én dilemmám, vagy tényleg csak magával foglalkozik, és azzal hogy én törődjek vele mindig?