Ti hisztek az igazi barátságban?

Bennünk nőkben sajnos van egy adag rosszindulat, amit vagy tudunk kontrollálni, vagy nem.

Nekem talán szerencsém van, mert a legjobb barátnőmmel 20 éve ismerjük egymást, mindent meg tudunk beszélni, pedig volt 4-5 év, amikor eltérő életvitelünk miatt egyáltalán nem beszéltünk. Nem volt harag, csak így alakult.

Hány éves vagy? Én is sokakkal befürödtem, szerintem ezen mindenkinek át kell esnie. Egy bizonyos kor után az ember rájön, hogy mi a különbség a barát és a haver között, és megtanulja ennek megfelelően is kezelni őket, de sajnos előtte párszor pofára kell esni.

Az viszont elég buta általánosítás, hogy "a nők genetikailag alkalmatlanok a tiszta barátságra". Akkor ezek szerint Te is az vagy? Hiszen nőből vagy te is...

Nekem általában sok "barátnőm" van, de ők jönnek-mennek az életemben, attól függően, hogy épp milyen helyzetben vagyunk. Kedvelem őket, de nem fog megszakadni a szívem, ha eltávolodunk egymástól. Igazi nagybetűs barátom egy van (egy másik nő), vele 16 éve, hetedik óta vagyunk jóban, rá számíthatok bármikor.

Én nem hiszek benne... Sem ellenkező, sem azonos neműekkel. A legjobb barátomra anno 5 évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk kicsit másként néztem, de úgy alakult a dolog, hogy megmaradt a barát zónában és őszintén imádtam is ezt a helyzetet. Bármiben számíthattam rá. Néhány héttel ezelőtt előállt a témával, hogy amióta csak ismer belém van zúgva és próbált mellettem lenni, támogatni barátként, de már nem tudja ezt tovább így csinálni. Gondolkozási időt kért, mert nem tudja hogyan tovább és azóta nem is jelentkezett.

Mindig ez történik, akárhányszor próbálok ellenkező neművel barátkozni. Már nem hiszek benne, hogy valaki tudna önzetlenül mellettem lenni.

A lányokkal ugyanaz a helyzet, mint nálad. Én nem állítom, hogy nem vagyok nehéz természet, de amúgy is nehezen jövök ki a lányokkal. Ha még is, akkor meg jön ez a rivalizálós szitu. Jelenleg a párom a legjobb barátom is és ennyi.