Nektek mennyiben változott meg a barátságotok amikor bevallottátok ellenkező nemű barátotoknak hogy szerelmesek vagytok belé?

Hát én a másik oldalról tudok mesélni, ha az jó. :D

Őszintén szólva jobb lett volna, ha kihagyja a nagy vallomásosdit, mert tök értelmetlen volt az egész és ő is tudta, hogy semmit nem érzek iránta.

Igazából azóta is beszélünk ugyanúgy szinte napi szinten, de nekem már inkább teher sajnos. Tudom, hogy neki baromi rossz lehet az egész, én ráhagytam a döntést, hogy akar-e beszélni utána velem, vagy sem. Nem nagyon van más barátja, nincs szívem hátat fordítani neki emiatt, de egyre inkább azt érzem, hogy muszáj lesz.

Az biztos, hogy a személyes találkozást kerülöm, kettesben legalábbis semmiképp sem szeretnék vele maradni, mert biztos előhozna valami kínos témát. Kerülöm a lelkizést és igazából tök béna az egész mindenhogy, olyan feszengős, udvariaskodós.

A legnagyobb probléma, hogy elkezdett idealizálni, nem tudom mire jó ez neki. Nem vagyok én olyan nagy szám, a fele se igaz annak, amit képzel. De szerintem a fejében ragadt kép miatt nem képes mással kapcsolatot kezdeni. :D

Meg volt még pár hasonló eset az életemben, de általában egy új kapcsolat megoldotta és onnantól simán tudtunk újra barátok lenni - bár ezek régen voltak és akkor még minden egyszerűbb volt. :D

A béna helyzet ellenére nem tinikről van szó, már jócskán huszonévesek vagyunk, akármilyen kínos is. :(