Miért nincsenek barátaim?

Hosszú lesz, de köszönom, aki elolvassa.

Abba már lassan teljesen beletörődtem, hogy nincs/nem lesz barátnőm, de hogy barátaim se az szíven ütött, sajnos túlságosan érzékeny vagyok fiú létemre. Az eddigi barátnőim 1-2 hónap után mindig eldobtak, ha találtak jobbat, nem is nagyon éreztem, hogy szerettek volna. Azonban sajnos igaz barátokat sem találok. Tudom, hogy előttem az élet, de ez akkor is nagyon rossz érzés már most. Rengeteg mindenben benne lennék, nyitott vagyok, kivéve az alkoholra, drogra, cigire és a bulizasra (Egyszerűen még sem hív soha senki, aki az állítólagos barátom, ha én hívom őket 10ből 1x ha eljönnek, de akkor sem valami rendesek. Nem érdeklődnek felolem, ráadásul néha le is szólnak, ami rosszul tud ám esni;

a kevés önbizalmam is elszáll. Járok konditerembe, magánórákra, stb. Sajnos lassan fejlodok, nem vagyok adonisz azt tudom, de rosszul sem nézek ki szerintem, de barátsagban szerintem ez nem számít. Önmagamat adom, igyekszek magabiztosnak tűnni, szívesen beszelgetek emberekkel, de semmi.

17/F