Hogyan építsek le megbántás nélkül egy ilyen"barátot"?

30 éves felnőtt családos nő vagyok. Egy közös ismerős által fél éve megismerkedtem egy 5 évvel fiatalabb sráccal, többször találkoztunk egy közös üzleti dolog kapcsán. Valamiért ez a srác azt hiszi, hogy országos barátok lettünk(nem tudom miből következtet erre, de tényleg) Elkezdett hívogatni telefonon. Először megijedtem, hogy akar tőlem valamit, aztán rá kellett jönnöm, hogy tényleg úgy véli, ennyire jó barátok lettünk. Nem lenne ezzel bajom, de a barátsága kezd nagyon terhes lenni a számomra, nagyon"sok" a srác. Állandóan hívogat és számomra tök érdektelen dolgokról beszél. sztorizgat számomra idegen huszonéves ismerőseiről, ki mikor mit csinált, hogy járt, képzeljem el, hogy így meg úgy, meg XY szakított szegény(soha ezeket az embereket nem láttam, nem is fogom) Máskor az élet nagy dolgairól filozofál órákig akár (van, hogy az egész beszélgetés alatt alig szólalok meg, de nem zavarja). Én GYED-en vagyok épp a kisebbik gyerekkel, semmi közös témánk igazából nincsen (ő független frissen végzett egyetemista) Bármikor felhív, van benne 1,5 óra vágatlan. Ha szólok, hogy bocsi, nem érek rá/ főzök/ altatom a gyereket, bármi, akkor megkér, hogy hívjam majd, ha végeztem, vagy megkérdezi mikor hívhat vissza és hív is óramű pontossággal. Azt hiszi, mivel GYED-en vagyok, semmi dolgom nincs, szívesen hallgatom órákig a monológját és gyakran elmondja, milyen jó, hogy ilyen jó barátra talált bennem. Én nagyon békés, konfliktuskerülő ember vagyok, nem szeretek senkit megbántani, de már nagyon kezdek tőle kiakadni. Hogyan tudnám tapintatosan leépíteni?