Mit kezdjek egy olyan barátommal, aki szinte sosem keres engem? Nekem kéne őt keresni?

1. Köszi a kedves hozzászólást, nem telóról írok és nem vagyok már tinédzser.

Ebből a leírásból tényleg nem úgy tűnik, mintha barátom lenne, szoktam is erre gondolni, hogy vajon barátok vagyunk-e. Nyilván könnyű rávágni, hogy nem, de amikor találkozunk, akkor minden oké, meg bármit elmondhatok neki. Megérne egy próbát ezt az egészet megbeszélni vele? Nem jönne ki hülyén megkérdezni hogy én mennyire vagyok neki fontos, meg elmondani hogy nekem ez így sz@r, ahogy most van? Végül is sosem mondtam neki, és lehet nem is tudja, hogy én azért barátként gondolok rá, nem csak úgy, mint egy átlag ismerősre. Vagy ami nem megy, azt kár erőltetni és várjam meg amíg ő keres?

Sajnos ezekbe a sz@rságokba mindig beleélem magam, és utólag kiderül, hogy felesleges volt, le kellett volna ezeket az embereket, mert csak ketten vannak az életemben, akiknél nincsenek ilyen görcsök és nem számít ha hetekig nem keressük egymást.