Lelki zsarolásból hogy tudnék kilépni? (Hosszú nagyon)

Közöld vele (határozottan), hogy nem szeretnél tőle semmit, lelki társa sem tudsz lenni, megvan a saját problémád, az ő problémáival, letéének kilátástalanságával forduljon pszichológushoz, vagy pszichoterapeutához.

Közöld vele, hogy nem tudod lelkét ápolgatni és nem is akarod.

Erőt veszel magadon megfogod az ajándékokat visszaadod,

megmondod neki hogy ennyi volt, te csak a munkáról vagy hajlandó beszélgetni ezentúl.

És ha még egyszer bepróbálkozik, akkor megmutatod a leveleit a fönöknek. Találjon más palimadarat.

Csak akkor fog leszállni rólad ha kemény vagy, és ne foglalkozz az ő életével érzéseivel.

Könyörgöm..felnött ember, ha nem ért a szép szóból..

Azt lehet zsarolni aki hagyja... pech. ;)

Csoda, hogy még arra nem vett rá, hogy széttedd neki, de ami késik nem múlik.

Mondd meg neki kőkeményen, hogy ha nem hagyja abba, akkor kirúgatod, vagy ha ez nem megy te keresel más munkahelyet. Az öngyilkosságra meg csak annyit mondanék neki, hogy ha nem tud így élni, akkor a vasút a legbiztosabb módszer. Az érzelmi zsarolást már csírájában el kell fojtani, mert a végletekig eszkalálódhat a dolog.

Egyébként párod helyében ha ezt megtudnám, kitekerném a nyakát.

Nagyon egyedül van,benned bíz(ott) meg a leginkább ezért van rádtapadva,az eddigi vele töltött idődet ha annyira sajnálod fordíthattad volna arra is hogy összebarátkozzon/megismerjen mást.

Tégy úgy mint a volt barátja s#rd le,kezeld hidegen,ha kérdezi mi a baj mondd el amit érzel,(nehogy már ezért neked is kell menekülni külföldre :D )az ajándékkal te tudod mi legyen,bár nem hiszem hogy bármi hátsó szándéka lenne veled kapcsolatban a leírtak alapján szimplán egyedül van,valószínűleg nem akar kapcsolatot, (összeköltözés,egyéb mélyebb érzelmet)csak szimplán egy "legjobb barátot ha már a régi elhanyagolja/elhagyta,de ha te ezt az egészet nem akarod mondd el neki,az hogy mit mond.. Ne foglalkozz vele aki öngyilkos akar lenni az az is lesz,nem egy embertől fog függeni ha jóban is maradnál vele,de ez az érzés benne van úgy is megteszi akármit csinálsz.

Kénytelen leszel szemét lenni vele és durván bánni vele, mert az ilyenek csak ebből értenek. Idővel úgyis másoknak is le fog esni, hogy milyen ember ez. Nekem is volt dolgom ilyennel. Nem használt a szép szó, a könyörgés, a jóindulatú és finom terelgetés a jó útra. Abszolút. Semmi. Akkor aztán kifakadtam, hogy most akkor befogod a pofád és eltakarodsz. Elmondtam minden ocsmány féregnek. Akkor bepróbálkozott még, de megmondtam, hogy feljelentem ès ha a közelembe jön, akkor meg is verem.

Érdekes, ez mintha hatott volna,mert nyoma veszett.

Hű, én is ismerek ilyen embert, szinte ugyanaz a sztori, mint a tied: közkedvelt, jámbor, jólelkűnek tűnő idős fickó, munkakapcsolatból szépen lassan „belopózott” a magánszférámba, és a folyamatos lelkiismeret-furdalás keltő kijelentésekkel elérte, hogy szarul érezzem magam, ha nem foglalkozom vele. Mesélte régebben, hogy akiket barátainak hitt, teljesen eltűntek az életéből, eleinte sajnáltam is, nem értettem, hogy tehetnek egy kedves emberrel ilyet. Hát, ma már értem. :) Próbálkoztam én is szép szóval, kulturáltan felhívni a figyelmét, hogy nem „sok”, de semmi hatás.

Azt gondolom, ezek az emberek betegek. Hogy borderline személyiségzavaruk van-e (valami kötődési zavarral bírnak… az anyja nem hagyta el gyerekként pl.?), vagy pszichopaták (nulla empátiával, de igen ügyes manipulálóképességgel) valójában mindegy, egyet lehet tenni, menekülni előlük.

Azt is gondolom, hogy az ilyen emberek olyanokat találnak meg, akik empatikusak, nem szeretik megbántani embertársaikat, szóval nagyon is jól érzik, kinek lehet „szívni a vérét”.

„Nem akarom bántani” – ez a kulcs a sztoriban. És magadat miért akarod bántani? Gondold át logikusan az egészet: tönkreteszed a mentális engészségedet egy idegen ember miatt. Ez vajon normális viselkdés?

Azt kell magadban tudatosítanod, hogy számodra ez a kapcsolat teher, és magadtól, valamint a szeretteidtől veszed el az időt és engergiát, ha hagyod magad manipulálni egy beteg idegen által.

Másrészt gondolj arra, hogy úgysem tudod „meggyógyítani”, láthatod, hogy hiába segítesz neki, sosem elég, mindig lesz újabb és újabb ötlete, mivel láncoljon még jobban magához. Ha tényleg segíteni akarsz neki, küldd el szakemberhez.

Én úgy tudtam megszabadulni a helyzettől, hogy „racionalizáltam”, megkérdeztem magamtól, vajon miért kerülhetett ez az ember az életembe. Mit tanulhatok az egész sztoriból? (Mondjuk alapból hiszek abban, hogy minden találkozásnak van valami értelme.) És arra jutottam, hogy pont azért, mert hajlamos vagyok magamat mások alá rendelni, nem akarok senkit megbántani, stb. Vagyis meg kell tanulnom jobban érvényre juttatni a saját érdekeimet, „asszertíven” kommunikálni.

De persze ez sem igazi segítség, hiszen nem értik meg ezek az emberek az elutasítást. A sztori, ha jól sejtem, úgy tud végződni, hogy megint megmondod neki, hogy hagyjon békén (igen, vidd neki vissza az ajándékait, mert azoktól is folyton lelkifurdalásod lesz csak), mire öngyilkos akar lenni majd – itt ajánlhatod neki, hogy forduljon szakemberhez -, és ha minden kötél szakad, egyszerűen ne vedd fel a telefont neki, ha munkaügyön kívül másért keres, mondd mindig, hogy nem érsz rá (akár hagyd faképnél), és tényleg soha, de soha ne menj bele többet személyes jellegű dolgokba.

Azt írod, a munkahelyeden sokan jóban vannak vele, és félsz, hogy te leszel a köcsög, ha visszafogod vele a kapcsolatot. Ezt fogd fel inkább úgy, hogy nem marad tök egyedül, ha a többiek, akikekkel jóban van, akarják, istápolják ők (úgyis mindenkivel ugyanaz történne, mint veled, rájönnnének, hogy totál gáz a pali). Ha bárki beszólna emiatt, mondd meg, hogy nyugodtan pátyolgassa ő, sajnos neked ez nem megy.