Lelki zsarolásból hogy tudnék kilépni? (Hosszú nagyon)

Igazából ez egy nagyon frusztráló dolog számomra. Még pár éve kezdett velem ismerkedni egy nálam jóval idősebb férfi (majdnem 50 én 26). Tudni illik én nem tudok, nem is akarok és nem szeretek barátkozni, mert sajnos idáig mindig csúnyán megszívtam. Azóta már kialakítottam a magam napi rutinját, stb. Amióta dolgozom már megvan a napi rutinom, délutánonként is. Van párom, ott vannak a testvéreim meg a családom, hobbim. Meg a plusz munkák ha úgy adódik. Egy cipőipari vállalatnál dolgozom mint informatikus, az illető pedig egy művezetője annak az adott részlegnek ahol ő is dolgozik. Már akkor sem tetszett nekem az egész mikor elkezdett velem beszélgetni, távolságtartó maradtam és vagyok is vele a mai napig. Ennek már lassan 1,5 éve. Nekem alapból fura ez az egész hogy egy ennyivel idősebb ember akar velem barátkozni. Kérdezték már páran hogy nem meleg? Mondtam hogy nem az, legalábbis szerintem nem az. Elmesélte hogy ő nagyon egyedül érzi magát, nincs senkije, se szülei, a mamája is meghalt már. A korábbi egyik barátja is kiment németországba, viszont az utóbbi időben mondta hogy már ez a barátja sem ír neki semmit stb. szépen leépítette vele e kapcsolatot. (Gondolom volt oka erre..) Nem akarom bántani, de erről ő maga is tehet hogy ennyi évesen egyedül van, fordított helyzetben én biztos keresnék magam mellé egy párt, vagy akármit, akivel eltölthetem az időt. Az szerintem semmire sem megoldás hogy otthon ül, és a lelkében lévő összes dühét egy emberre vetíti ki, jelen esetben rám. Sajnos az idő előrehaladtával már annyira belépett az "aurámba", hogy elkezdett ajándékokat vásárolgatni, annak ellenére hogy mondtam neki, írtam neki hogy NEM kell semmi, nincs rá szükségem, felnőtt dolgozó ember vagyok, aki ha akarja megtudja magának venni ezeket. Egy telefont vett, és egy játékvezérlőt pchez. Mert látta anno hogy nézegettem bent.... A mai napig ott van a szobámba, nem használom őket, mert tudom hogy kitől kaptam, és ez nekem idegen. Én mondtam neki hogy visszaadom ezeket, nincs rá szükségem, erre ő megsértődött, elrohant az irodából (mert feljár hozzám), aztán később hallom hogy elment orvoshoz mert felment a vérnyomása, én persze felhívtam hogy mi a baj stb. Mondtam hogy hagyjuk egymást békén, mert én nem akarom ezt csinálni. Erre ő elkezdett sírni, lerakta a telefont, majd írta hogy ő nem bír így élni tovább, öngyilkos lesz stb. Persze ettől egyből gyomoridegem lett, és kényszerből folytattam vele tovább a beszélgetést. Ő azt szeretné hogy töltsek vele több időt, (bent is beszélünk, meg bevontam a hobbimba is, ezért lejár velem bringázni meló után). De egyaltalán nem érzem jól magam, annyira sakkban tart lelkileg hogy borzasztó. Annyira negatív energiát sugároz, és annyira érződik ez hogy belőlem "táplálkozik" hogy félelmetes. Nem egy ilyen alkalom volt , amikor mondtam hogy fejezzük ezt be én nem akarok se barátkozni, se semmi, de ezt az elején is elmondtam már neki milyen vagyok, ő ennek ellenére bepróbált. Több alkalommal is írta már ezt hogy ő nem bírja ki ha engem elveszít, mert öngyilkos lesz, ő nem bír úgy élni. Közben meg állandóan engem ostoroz, mert nem töltök vele elég időt, én nem változok felé semmit, ő bezzeg mindent megtesz értem, stb. ő megvette nekem amit megvett (holott senki nem kérte, eszembe nem jutott volna kérni, sőt....) stb. Ő állandoan átszervezi a napját miattam, bezzeg én. Volt olyan hogy nem jött dolgozni, mert magas lett a vérnyomása és rosszul volt, később a fejemhez vágta hogy egy részben én tehettem róla!!!!! Neten megnéztem és egy az egyben ráillik az összes tulajdonság ami egy lelki zsarolóra ráillik... Tegnap pedig eszembe jutott amit még jóval korábban mondott, hogy ő nagyon jól tud lelkileg zsarolni (vagy terrorizálni nem tudom melyik szót használta pontosan). Akkor nem tudtam konkrétan miben nyilvánulhat ez meg, de azóta sajnos már rájöttem.... Én már nem egyszer próbáltam véget vetni ennek, de egyszerűen sakkban tart, nem tudok lépni. Annyira zsarol lelkileg hogy már nem bírom cérnával. Mit tudnék már tenni... Egy ép felnőtt embernek fel kellene ezt fognia, meg kellene értenie. Van nekem is elég gondom, problémám, attól hogy nem vár otthon 6 gyerek meg 10 kecske, meg 3 hektárnyi föld. Mondta hogy hát neki minden álmát fel kellett adnia, de van neki meg a sportmasszőr amit el akarna végezni és hogy én segítsek neki benne. De közben mondja hogy hát de rajtam függ az egész mert akkor ha nem segítek ezt is fel kell adnia majd stb. Állandóan bűntudatot kelt bennem. És ez neki barátság. Hát nekem ez nem az.... A munkahelyen nagyon sokan jóban vannak vele, így biztos én lennék egy utolsó szemét ha elküldeném a francba, mert jaj, szegény ő. Igaz, velem is, munkámnál fogva nap mint nap beszélek/találkozok emberekkel. Nálunk osztrák a vállalat vezetője, neki nem merem ezeket mondani, mert félek hogy kirúgná, azt pedig azért nem szeretném. Én csak annyit szeretnék hogy végre szakadjon le rólam és hagyjon békén.... A páromnak és a szüleimnek sem mertem még ezt elmondani... Tudják hogy a képbe jött ez az ember de azt nem hogy azóta ennyire elfajultak a dolgok. Már gyomorgörcsöm van ha arra gondolok hogy holnap munka, és megint látom, megint a színjátékot amit csinál. Akármit írok neki mindig bántásnak veszi, megsértődik, bennem kelt bűntudatot, mindig a maga verziójára fordít át mindent. Volt hogy 3-4kg fogytam az idegtől már, hasam is ment már, és most is érzem hogy olyan teher nyomja a vállam általa mint amilyen még sohasem, pedig voltak már nehéz pillanatok az életemben.....