Gond, önzőség, ha úgy érzem, hogy legszívesebben lecserélném a baráti köröm nagy részét?

Egy ideje nekem sincsenek barátaim. Olyan igazán közeli, akivel megbeszélhetünk egymással mindent régen sem volt sok, max egy-két ember. Volt, akitől elsodort az élet, volt, akivel másfelé fejlődtünk, és egy idő után már nem volt ugyanaz. Most pedig olyan az életem, hogy időm sincs arra, hogy rendszeresen találkozzak, összejárjak valakivel. De a haverokat is leépítettem egy ideje, mert csalódtam bennük. Inkább vagyok egyedül, mint időt töltsek olyannal, aki nem éri meg.

Van két gyerekem, van párom, sokat dolgozom. Ha szabadidőnk van, együtt vagyunk inkább, és én a saját magammal töltött én-időt is nagyon megbecsülöm. Ettől még utazunk, szórakozni is járunk, felületes ismeretségek is vannak. De közel én már nehezen engedek bárkit is.

Mintha csak én írtam volna ezt a kérdést. Az én egyik barátom is ilyen.

Amikor elkezdtem gimibe járni (estibe, 20 évesen), azt kellett hallgatnom hogy az érettségi felesleges, soha nem szerzek vele munkát. Amikor meg lett az érettségim, és szereztem egy irodai munkát, meg már panaszkodott és gúnyolódott hogy nekem könnyű az élet, mert egész nap ülök a gép előtt.

Amikor elkezdtem a jogsit, meg sem mondtam neki, mert csak lehúzott volna.

Most angolt tanulok, szeretnék egy nyelvvizsgát. Pár hete, amikor megtudta, már írta nekem hogy az felesleges és soha nem fogom hasznát venni, ne pazaroljam rá az időmet.

Ő gyárban, szalag mellett dolgozik 2 műszakban. Szokott panaszkodni hogy hulla fáradt, de semmit nem akar tenni hogy jobb élete legyen.

Egy kicsit sajnálom, mert tényleg jó arc és jól elvagyunk, de ha szóba kerül a karrier akkor nagyon ellenségesen viselkedik.

26/F

Ezekben az esetekben egyáltalán nem gáz, ha lekoptatod őket, sőt elég türelmes ember lehetsz.

a térítőst már rég elküldtem volna a francba, a munkádra féltékenyt is, az ilyen csak lehúz. A harmadik meg ha jól értem, ilyen otthonülős unalmas ember, hát tőlem sem várnék sokat.

mondjuk én már inkább vagyok egyedül, mint álbarátokkal. aki sosem ér rá, utazni sem hajlandó, azokkal csak lazán tartom a kapcsolatot.