Miért nincsennek igazi barátnőim?

"Viszont mióta dolgozom nem is keresnek, nem írnak. " - ez nem csak a felszínes, de néha a szoros barátságoknál is így van.

Amikor elmentem az első gimimből a másodikba, nagyon jó barátnőkkel váltunk külön (egy centet nem költöttünk egymásra, nagyobn jól megvoltunk, mint a testvérek). Pár hétig találkoztunk, beszélgettünk, aztán elmaradoztak a találkák. Ők élték a életüket, én az enyémet.

Egyetemen a második gimnáziumban megkötött barátságok szűntek meg.

Munkába álltam és már nincsenek meg a mély egyetemi barátságok.

Évente egyszer ráírunk egymásra, hogy él e a másik és kész.

Ez így természetes. Nem azt jelenti, hogy kétszínű, utálatos perszóna a másik fél, csak, hogy a barátságok jönnek-mennek; nem szabad görcsösen kapaszkodni az egyikbe vagy siratni a barátság elmúlását, mert mindig a jelenben kell élni, a minket körülvevőbe beilleszkedni, stb

Csak azért, mert valaminek vége van még nem jelenti azt, hogy nem volt igaz, amíg tartott. Ez egy akkora nyomorult baromság, mint amikor azt mondják, hogy ha egy kapcsolat véget ér, akkor sose szerette az illető a másikat. Hahó, évekig szeretett, csak mert elmúlt attól még régen igaz volt.

Elsodort az élet egymástól titeket, teljesen természetes dolog ha életszakaszoként lecserélődik körülöttünk az emberek nagy része. Ettől még régen barátok voltatok, csak ma már nem vagytok azok, ennyi az egész. Ritka dolog ám, hogy megmaradnak ilyen régi barátságok, ezért mindkét félnek tennie kell és hasonló irányban kell fejlődniük. Arról nem is beaszélve, hogy teljesen átalakul az ilyen kapcoslatok dinamikája, már nem lesznek mindennaposak a beszélgetések, találkozások, hiszen más dolgokkal is foglalkoznia kell az embernek, munka, párkapcsolat, család, stb stb. Nekem megmaradt 2 gimis barátságom (15+ éve), de nagyon messze élünk már egymástól, évente csak párszor tudunk találkozni, írkálni, skypeolni is ritkábbans szoktunk, van, hogy kéthetente, de van, hogy kimarad pár hónap. Ettől még nem szeretem őket kevésbé és ők sem engem, ha felhívom őket hajnal 3-kor, hogy baj van, az első elérhető repülővel jönnének segíteni, fordítva dettó. Nem attól barátság egy barátság, hogy minden nap beszélgettek vagy találkoztok.

Ez a hajó már elment, nyiss mások felé. Arra ne várj, hogy majd a semmiből lesznek barátaid, ez nem így működik, de egyáltalán nem lehetetlen felnőtt korban barátokat szerezni. Többször költöztem nagyon messzire teljesen egyedül, más városba, más országba és mindenhol sikerült helyi barátokra lelnem, még ha nem is azonnal.

ellentétben azzal a közhelyparádéba csapó magyarázattal, amit a második, szerintem rohadtul nincs rendben ez a jelenség.

pont azt látom, hogy a magyar emberek zöme egyszerűen túl önző, felszínes, ergo alkalmatlan komolyabb barátságra.

a kérdező esetében meg tényleg arról van szó, hogy kihasználták, undorító viselkedés, de sajnos teljesen általános, hogy ha megértő vagy és lehet rád számítani, nagy eséllyel lelki szemetes ládának használnak, aztán eltűnnek.

és mivel férfiként jobbára lány barátaim voltak, azt tudom mondani, h nőknél ez teljesen tipikus: új pasi, új munkahely, lekoptatnak mindenkit, majd ha bajban lesznek, akkor meg újra keresnek, vagy nem.