Kinek van igaza? Nekem vagy az orvosnak?

Begipszelték a lábam. A jobb lábamról le kellett vennem a nadrágot, mert azt gipszelték be. Már az is nagyon megalázó volt, hogy bugyiba kellett ott feküdnöm két férfi orvos előtt.

Végig flegma volt meg beképzelt mind a kettő.

Nem tudtam felvenni a jobb lábamra a nadrágot, mert nem ment rá a gipszre.

Mondta nekem az orvos, hogy ki fognak tolókocsival tolni a kocsiig és rámtesznek egy lepedőt. Hát az a lepedő olyan kicsi volt, hogy nem ért rajtam körbe. Így a hátamnál meg oldalt kilátszott a bugyim. Tök megalázó volt. Megkérdezte az orvos, hogy jó lesz-e az, hogy így tolnak ki, akkor megvontam a vállam. Erre ilyet szól nekem: "Ha az én koromban én megvontam volna a vállam, amikor az orvos kérdez, akkor olyat adott volna nekem, hogy a mandulámat lenyelem."

Anyám mondta, hogy kamasz vagyok, meg hogy szégyenlős vagyok nagyon. Erre az orvos azt mondta, hogy ő is volt fiatal, és elnőtte. És hogy ez természetes. Amikor kitoltak a folyosón, akkor mindenki engem nézett. Meg amikor beszálltam az autóba, akkor sokan látták a bugyimat. Olyan ciki volt. Most is, ha rágondolok, akkor elkap a sírógörcs.