Megbántad, hogy fiatalon nem élted ki magad?

"Sose értettem, miért gondolják az emberek, hogy van az életnek külön egy „élet” nevű szakasza, amíg „élsz”, és utána már csak a csendes döglődés van..."

Talán,mert te a kisebbséghez tartozol.

A többségnek viszont a felnőtt kor a hajtásról szól,a kötelezettségekről.

Vannak,akik pl napi 12 órában dolgoznak,pusztán azért,hogy legyen mit enni,és kifizessék a rezsit.

Na,az ilyen emberek biztosan bánják,hogy mikor fiatalok voltak,és még nem volt akkora felelősség rajtuk,nem élték meg jobban azt az életszakaszt,ami gondtalanabb volt.

Szerinted miért van az,hogy sok ember nem akar "felnőni"?

Persze,van,aki felnőttként is jól tud élni.

Akinek jó munkahelye van,szereti,amit csinál,jól is fizet,nem gebed bele a munkába,jut ideje a hobbijára,és még szórakozni is időnként.

Sok embernek ez nem adatik meg.Hanem csak a monoton hétköznapok.

Egyébként nem tartom szánalmasnak,ha valaki később akarja kiélni magát.

Az a gáz,amikor valakinek már később nincs esélye erre.

Miért nem bulizhatna,szórakozhatna,egy középkorú ember,ha még bírja,és pénze is van rá?

Nekik már csak a nyugdíjig arról kell szólni az életüknek,hogy dolgozzanak,végezzék a házi munkát,gyereket neveljenek,esetleg unokázzanak?

Szerintem valami nagyon rossz a mentalitás nálunk,gyakorlatilag a felnőtt emberi életet szolgaságnak tekintik.

Ez szomorú inkább.Sokan azt hiszik,ez a normális,természetes.

Nyugdíjas korban meg aztán már végképp sajnálni fogja,amit még középkorúként sem mert megtenni.

Nem látom az összefüggést... Bulizni még a legszegényebb emberek is járnak, nincs ebben semmi nagy "merés", aminek ez kérdése lenne. Szórakozzon bárki, nem korfüggő! Ez a nem akar felnőni téma sem tartozik ide feltétlen, mert ez sem csak azt jelenti, hogy kibulizta-e már az ember magát. Sokan jönnek azzal, hogy aki nem akar saját családot az nem akar felnőni, holott lehet, hogy ez sokkal felelősebb döntés eredménye, mint aki gyereket hoz össze meggondolatlanul a semmire.

Egyszerűen nem abban mérendő mindenki esetében, hogy "kiélte"-e magát, hogy hányszor fetrengett részegen vadidegen emberekkel, mert van, akit ez nem érdekel. Amúgy sokkal nagyobb hátrányban vagyunk mi introvertáltak, akiket valamiért sokan kényszeresen megváltoztatni akarnak, mert nem tudják felfogni, hogy ami nekik jó, az nekünk dögunalom.

Hülyeség ez a ‘kiélem magam’ dolog.

Van több típusú ember, pl. egyesek imádják szét d..gatni magukat idegenekkel egy buliban, meg sárga földig piálni, drogozni. Egyesek szeretik a bulik hangulatát, a kiszámíthatatlanságot, kalandokat.

Mások meg otthon ülősek, a kiszámíthatóságot és nyugodt napokat szeretik.

Valószínűleg aki azzal takarózik, hogy nem élte ki még magát, az világéletében arra vágyott, csak nem volt még rá módja.

Nem értem miért ne lehetne egy kicsit idősebben, a párunk oldalán, esetleg a gyerekekkel és az ő felnövésük után is jól érezni magunkat, kirándulni...

Éppen azt bánom, hogy túlzottan kiéltem magam. Na, nem bulikkal meg piálással, hanem csak úgy lézengtem, a napnak éltem, mert azt érezem, hogy most még fiatal vagyok, megtehetem. Pedig pont akkor kellett volna megalapoznom a jövőmet azzal, hogy jobban a tanulásra fókuszálok.

25/L

Én azt bánom, hogy nem kezdtem el hamarabb egymagam járni az országot-világot. Nem kezdtem el hamarabb kirándulni, túrázni.

A bulizás meg ilyen hülyeségek nem számítanak, de az otthonülés meg egész napos gépezés éveket vett el az életemből.

Én gyakorlatilag 26-27 évesen nyomtam egy "restartot" elkezdtem dolgozni, elkezdtem a magam életét élni. Lettek barátaim, jogsim, autóm (igaz céges), relatív jó munkám és most 32 évesen vettem az első lakásomat.

Ha nem kefélek el annyi időt az életemből, akkor 3-5 évet "nyertem" volna.

Mondjuk ez nem "kiélés" hiánya volt hanem leginkább csak simán a lehetőségek elszalasztása.

Tipikusan olyan voltam, hogy nem jön velem senki, ezért én sem megyek sehova. És túl későn jöttem rá, hogy egyedül is el leket indulni és ha elindulsz akko idővel csatlakoznak hozzád emberek az úton.

Mondjuk nekem nagyon betett a rossz közeg is. Sem szüleim nem túlkvalifikáltak, sem a körülöttem élők nem voltak azok. Az általános és középiskolai idő végig azzal telt, hogy "most kell élni, mert később csak a meló lesz" és hát ez a hibás elgondolás.

Szerintem mind elfelejtitek hogy az élet maga szenvedés.

Valaki malamilyen módon egy ponton az életében szenvedni fog.

Vagy előbb vagy később, vagy ha az A úton halad végig vagy ha a B-n.

Most azon a kérdésen tanakodom hogy lehet e a szenvedésnek szépsége?

És ha igen akkor mi lehet az

"Szerintem valami nagyon rossz a mentalitás nálunk,gyakorlatilag a felnőtt emberi életet szolgaságnak tekintik."

Ez a tökéletes megfogalmazása a problémának.

Fiatalon azért "élnek" mert a felnőtt élet a kötelező rabszolgasággal és monotonitással van azonosítva.

Felnőttként pedig azt várják mikor lesznek már nyugdíjasok, hogy "pihenhessenek".

Aztán elrepül az élet és nem csináltak benne semmit, nyugdíjasként meg nézik a TV-t.

"Szerintem mind elfelejtitek hogy az élet maga szenvedés."

"Valaki malamilyen módon egy ponton az életében szenvedni fog."

Ennyi erővel:

Szerintem mind elfelejtitek hogy az élet maga a hasmenés.

Valaki valamilyen módon egy ponton az életében hasmenéssel fog küzdeni.

Vagy előbb vagy később, vagy ha az A úton halad végig vagy ha a B-n.

Most azon a kérdésen tanakodom hogy lehet e a hasmenésnek szépsége?

És ha igen akkor mi lehet az