Megbántad, hogy fiatalon nem élted ki magad?

Mostanában beszélgetek egy 50-es férfivel,aki elmesélte,hogyan él,évek óta.

Hajnalban kel,késő este ér haza.

Ez megy hétfőtől péntekig,valamikor szombaton is.

A feleségével már elhidegültek egymástól,mindketten belefáradtak az életbe,szinte csak aludni járnak haza,semmi örömük nincs az életben.

Azt mondta,már sajnálja,hogy túl korán házasodott meg,fiatalon sem élt semmit.

Most neki mit mondanátok,úgy őszintén?

Új-Zélandon a 4 napos munkahetet vezetik be,nálunk túlóratörvényt,és még kényelmesen sem lehet megélni a fizetésből.

És,igen a legtöbb középkorú,már 15-20 évvel a nyugdíj előtt arról álmodozik mikor lesz már nyugdíjas.

Aki szerencsés,és járhat egyetemre 25-30 éves koráig,annak ez kitolódik,és csak később áll be a sorba.

Van,akinek ez sem jut,vagy ha igen,akkor sem használja ki.

Sajnos ez a kemény valóság.

"Sajnos ez a kemény valóság."

A kemény valóság az, hogy a magyar emberek többsége semmit nem tesz a saját boldogsága, boldogulása érdekében.

Nyilván ahogy korábban írtam, ebben sajnos benne van a közeg is, amiben felnevelkednek, szocializálódnak.

Amikor abban nőssz fel, hogy az élet szar, a munka kötelező rossz, akkor nyilván úgy is fogsz rá tekinteni. Csak hát ideje lenne már elfelejteni ezt a posztkommunista nézetet.

Az a baj, hogy az emberek nem tanulnak meg "élni", nem tanulnak meg kiállni magukért, nem tanulnak meg felelősséget vállalni, nem tanulnak meg "lépni".

Csak letudják az elejétől fogva azza, hogy "ilyen az élet".

Miközben nem az élet ilyen, hanem ők nem tesznek semmit.

És nem arról van szó, hogy meg kell váltani a világot, de a magad "mikro" szintjén tudod alakítani a környezeted.

Hiszen nem kötelező életuntan heti 6 nap munka után a kihűlt házasságodba haza menni. Nem kötelező egyáltalán idáig jutni.

Igen,nem kötelező idáig eljutni,lehet elmenni is ebből az országból,mert itt a többség ezt akarja.

És ez nem is nagyon változik,én azt hittem,hogy a fiatalabbak majd változást hoznak,de ugyanazt a gondolkodást viszik tovább.

De,ha el is mész innen,a fiatalságod rámegy arra,hogy ennek alapjait megteremted.

Ezt a magyar tempot. 33 es 48 eves korom kozott eltem ki magam, mert fiatalon nem is volt erre igenyem. Nepitelet, lepontozas. Miert? Mifele gonosztevo az, aki negyven evesen szorfozik, szexel harom pasival egy kempingben, reszegen tancol a csillagos eg alatt. Megkovezni!!! Ez undorito! Lepontozni!

Helo, magyarok. Oregedjetek harminc evesen, itelkezzetek csak minden letezo felett, frusztralodjatok. Latogatoba sem megyek vissza, pedig honvagyam van. De megerositetek, nem, semmi kozom hozzatok.

34.: Te őszintén kinek reagálsz ennyire ingerülten? A magyarozás is gáz, elmentél, ok, élj jól, senki nem kövez meg érte, kár ilyeneket belelátnod, mert szó nincs erről!

A baj azzal van, hogy itt elkezdtétek páran, köztük te is látatlanban, hogy aki nem bulizik (szavatokkal "éli ki" magát) az biztos robotol, befásul, rossz mintát követ, kiég majd, hamar családot alapít, utólag pótolná be de már nem meri, stb., holott hiába jeleztük nektek, messze nem mindig ez a szitu van, egyszerűen vannak olyan emberek, akik INTROVERTÁLTAK. Nem, nem vagyunk antiszociálisak, nem vagyunk félénkek, nem szorulunk a segítségetekre, nem kell minket szánnotok, és eszetekbe ne jusson kéretlen tanácsokat osztogatnotok és próbálnotok megváltoztatni minket! Nem, nincs köze ehhez semmilyen robotolásnak meg munkának se. Személyesen főiskolát végeztem, van még egy csomó egyéb végzettségem, ami munka nem tetszik, onnan azonnal eljövök, semmibe sem fásulok bele. De, én is éltem / élek, csak én vadidegen emberek bűzös, piás teste helyett a mély beszélgetéseket preferálom, inkább múzeumba és egyéb kultúrális programokra járok, kevés barátom van, de azok igaziak, szeretek túrázni, kirándulni, új ételeket megismerni, stb. És igen, igényt tartok ha úgy tartja kedvem, elvonulni az emberektől picit. Nem, ez nem magányt jelent. Jó lenne ilyenekre is gondolnotok, mert nem csak a féktelen partizás vadidegenekkel vs kőkemény robotoló élet létezik!