Az normális, hogy 23 éves koromra azt gondolom, hogy én már csak nyugis mindennapokra vágyok?

Viszont velem az a helyzet, hogy nem is vágyok párkapcsolatra, nem is volt idáig barátnőm sem. Ezt a dolgot jobban boncolgatva - talán a jelenlegi állapotomban - nem is lennék alkalmas párkaocsolatra. Tulajdonképpen az utóbbi pár évben a szabadidőmen szinte csak itthon vagyok, ilyenkor vagy olvasok, vagy filmet nézek, ha meg ezek közül egyik sem, akkor elvagyok a ház körüli teendőkkel. De olyan is elő szokott fordulni, hogy a csendben ülök az ágyamon és csak gondolkodok a saját céljaimon, illetve azon, hogy mások ebben a korban buliznak, fesztiválokon tombolnak, de én valahogy nem is igazán bírok tombolni, nincs bennem akkora energia, nem tudok olyan heves szinten égni. El sem tudnám képzelni magamról képzelni, hogy valaha feleségem legyen, gyerekem, stb. Olyan, mintha bizonyos dolgokra egyáltalán nem állnék még készen. Nem igazán ismerem a saját érzelmeim sem, de azt azért el tudom fogadni reálisan, hogy vannak. És hogy jelenleg vagy semleges állapotban vagyok érzelmileg vagy negatív irányba tendálok. De istenigazából boldogságot nem tudtam még érezni. Szinte csak a nyugalomra vágyom, még ebben a percben is.