Most tényleg én vagyok a sz@r alak?

Tegnap történt, azóta ezen kattog az agyam.

Jómagam 16 éves lány vagyok, és tegnap lementem a gyerekorvoshoz, mivel meg vagyok fázva, és mint kiderült arcüreggyulladásom is van.

Ültem egy széken, az orromat fújogattam. Előttem egy elég idősnek tűnő anyuka állt kezében a pár hónaposnak látszó babájával, aki egyfolytában sírt, gomdolom mert beteg volt. Látszott, nem igazán tud mit kezdeni a sírással. Elkezdte ringatni, a gyerek csak jobban sírt. Erre támadt egy "csodálatos" ötlete: a pár hónapos gyerekét beleültette az ölembe... mondta is a gyereknek, "ülj csak a kislány ölébe". Erre megkérdeztem tőle: "Légyszi, felvennéd? Elég beteg vagyok, lehet jobban megbetegszik, meg amúgysem vagyok oda a gyerekekért." Erre olyan patálát csapott az orvosi rendelőben, hogy az orvos asszisztense is kijött. Elkezdett vergődni, hogy szívtelen vagyok egy babával szemben, sose vállaljak gyereket, azt is kívánja hogy ne lehessen nekem gyerekem, mert nem érdemlem meg. Az asszisztens megkérdezte mi a baja, azt momdta teljesem jogos az álláspontom, a nő reagálja túl, mire vele is elkezdett kiabálni, hogy beleszól a dolgába.

Szerintetek ennyire nagy baj hogy szóltam? Vagy most valóban a pokolra kéne jutnom, mert nem vagyok oda a gyerekekért?