Mennyire normális dolog az, hogy egyik ismerősöm jobban szereti a macskáját, mint a gyerekèt?

Lehet, csalódott a gyerek meglétében. Több szépet, jót várt a kisgyerekes időszaktól. Sajnos a társadalom hajlamos a szebb irányba ferdíteni a valóságot. Ő meg rájött, hoppá, ez rosszabb, mint a reklámban.

Lehet a családi élettel nincs megelégedve. A férje és a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy azt elképzelte. Azt is szebbre festik, mint amilyen valójában. A családi élet kötött és nehéz.

Lehet nem tud/lehet eleget egyedül, mert mindig ott a gyerek. Lehet egy hobbijáról, életcéljáról kellett lemondania miatta.

Esetleg a gyerek meglète tönkretette a szexuális életét, vagy már nem érzi magát nőnek, csak anyának. Vagy nem tudott kialakítani magában belsőséges viszonyt a gyerek iránt, esetleg rossz anyámak érzi magát - emiatt "szégyenében" távolodik tőle.

Vagy érezheti azt is, hogy a család nem elég háláa neki. Az erőfeszítéseiért, a munkájáért stb. A macska ellenben hálásabb. Vagy nem mutatja ki a család eléggé a szeretetét, a macska meg igen.

Vagy az a családi minta, amit hozott, ilyen. Lehet ő sem volt jóban az anyjával, és tudat alatt erre sarkallja a gyereket. Vagy az anyja is ilyen természet volt, és ösztönösen másolja a viselkedését.

Viszont! Ahelyett, hogy sárral dobálóznánk a nőre, mert nem mintaanya (amit a magyar társadalom ilyen esetben zokszó nélkül megtesz), inkább segíteni és támogatni kellene. Nem mindenki ugyanolyan habitus, és nem mindenki született "ősanya", hogy mi den flottul menjen. Az én anyám egy üvöltözős, ütlegelős idegbeteg volt, aki sokszor előadta mennyire szeret. Na, nála még ez a hölgy is fényévekkel jobb anyám volna, hiába a távolságtartás.

Kérdező, sorold fel neki ezt a pár ötletet, és, ha megtudja mondani melyiket érzi igaznak magára (akár többet is) akkor elindulhat a probléma megoldásának útján, ha szeretne. De ez nehéz és bonyolult. Mindig a saját lelkünk rendbetétele a legnagyobb kihívás.

#14: Mert elindul első körben, hogy az ilyennek minek gyerek, meg milyen jó hogy nekem nincs, mert én se tudnám szeretni a gyereket eléggé. Aztán erre rákezd az ellentábor, hogy milyen kár, hogy anyád nem így gondolkozott és hasonlók. Szóval a szokásos sárdobálásos provokáció

#13

Nem normális, főleg így, hogy kisgyerekről van szó.

Nem láttam arra a kérdésre a választ, hogy otthon van-e, vagy dolgozik-e ő is. Ha 4 éve otthon van, akkor simán lehet depressziós.

#18 szerintem lehet olyan szitu, hogy valaki nincs oda a gyerekekért de mégis lesz neki. szerintem alapvetően ez nem gáz. lehet akár a párja akarja, vagy valahogy belesodródik. vagy utódokat szeretne, de érzelmileg nem ilyen stb.

szerintem ez önmagában nem gáz, ha amit tud megtesz. és akkor nem ő lesz a vicces szuper szülő, de azért így is adhat annyi támasztékot ami ahhoz kell, hogy felnőljön valaki. akinek lehet kicsit nehezebb élete lesz, de ki mondta, hogy csak a könnyű élet élesre érdemes?