Mennyire normális dolog az, hogy egyik ismerősöm jobban szereti a macskáját, mint a gyerekèt?

#50 asszem azokra a részekre figyelsz abból, amit írok, ami talán túlzás, esetleg tévedés. és azokra nem, ami meg akár találhat is. és talán ez rám is igaz nem tudom.

de a kiinduló pont számomra az volt, hogy te a kis biztonságos világodból nem viseltettél túl sok megértéssel másfajta nem ennyire jólfésült helyzetek iránt. és szerintem ez alapból egy elég konzervatív dolog. olyan, aminek van egy normalitás fogalma és ehhez méri a dolgokat és amik nem mennek át a szűrőn azt betolja a deviáns kategóriába (ok nem ezt a szót használtad, hanem talán azt, hogy szörnyűség, de egyre megy. a szörny maga a deviancia). és nem mondom, hogy minek a szeretet, de ha nincs akkor nincs. akkor az a kérdés mi a második legjobb megoldás. nem lehet valakinek előírni érzelmeket. (bár, amúgy szerintem az is túlzás, hogy egészen nulla érzelme lenne a macskát szerető nőnek a gyereke felé, de maradjunk ennél akkor)

és szerintem jobb elfogadni, hogy vannak a világban ilyen helyzetek. és akkor nem az lesz a kérdés, hogy szabadna e ezeknek léteznie. mert a normális emberek világában ez meg sem születne, hogy megmentsük az élettől. hanem az lenne a kérdés, hogy egy ilyen helyzetből merre lehet tovább menni. úgy hogy EZEK a feltételek. szerintem ez maga egyfajta szeretet, ha már itt tartunk. onnan ahonnan én nézem a világot te kerülsz arra az oldalra, ahogy te engem írsz le. arra, aki címkézi, aki nem olyan mint ő stb.

(és persze a tudományt it berakod a család, törvény, emberek sorába egy újabb tekintélyként akinek a szoknyája alá be lehet bújni)

(a tanult tehetetlenséget, meg a mocskot most megválaszolatlanul hagyom)

képzelem mekkora bonyodalmaid vannak :D

azért egyszer majd, ha kipróbálod milyen elengedni a korlátot, amibe annyira kapaszkodsz érhetnek még meglepetések. pl, hogy lehetséges így is a járás. esetleg akkor is, ha az épp egy lépcső fölfelé.

#55 szerintem rendőr vagy. vagy jogász. egyre megy. (a börtönőrt kizárom az előkelő családi háttér okán)(szerintem nem keverem az érvelést és azt, amikor rólad beszélek. attól, ha valakiről beszél az ember az nem lesz egyből személyeskedés)

amúgy rég nem vitáztam valakivel, így lendületből, szóval kedvemre volt.

(amúgy te pontozol le mindig vagy valaki kitart még a hatodik oldalnál is?)(ez a sok zárójel már a függöny)

Vállalom, hogy lepontoztalak, de leginkább a személyeskedésed, a címkézéseid miatt, nem pedig azért, mert más a véleményed önmagában (kivételt képez, hogy még a tudományt és a törvényt is csak valami felesleges korlátnak és tekintélynek állítod be, és nem is érzed sajnos, hogy ez miért és mennyire elképesztően vad dolog). Szerintem már csak mi folytatjuk ezt az egészet, nem gondolnám, hogy a kérdezőt érdekelné a mi csörténk.

Az előkelő családtól azért messze vagyunk, szimplán átlagos középosztálybeliek vagyunk, ugyanúgy hibákkal, mint bárki más, nem gondolom egy percre sem, hogy tökéletesek lennénk. Egyszerűen nálunk tényleg az volt a szitu, hogy a ráció, a logika mindenek előtt, ezért aztán a nevelésem ilyen értelemben tényleg eltér attól, amit a nagy átlag kapott a szüleitől. Egyébként a vita nekem is a kedvemre vall, kár, hogy sokakkal nem lehet, nem is hajlandóak rá. Esetedben azt tartom szomorúnak, hogy átestél a címkézés hibájába, pedig érteni vélem, hogy mire akartál kilyukadni.