Mi értelme van az önbizalomhiánynak?
Főleg nőknél, mi okozza? Többször is megfigyeltem már ezt, de a legutóbbi volt a csúcs. Vonaton utaztam, velem szemben egy gyönyörű lány ült. De tényleg, toppos volt. Nem "aránylag" szép, hanem kb a természet diadala. Olvasott egy könyvet, gondoltam, csak lelesem, mi érdekelhet egy ilyen csodanőt. Hát, a címe nem volt más a könyvnek, minthogy: "Hogyan legyen önbizalmad?"
Egyrészt: Akinek nincs önbizalma, annak majd egy könyv elolvasása után lesz? Ha valaki sablonos rigmusokat ereget feléd, attól majd jobban fogod becsülni magad? Az önbizalmat mindenkinek a maga útján kéne megtalálnia, nem pedig afféle egy LEGO összeszerelő katalógus alapján. Szerintem ez nem segíti, hanem még inkább rombolja az önbecsülést, ha azt leírás alapján próbálod megteremteni magadban, nem pedig egy saját ösvényt kitaposva.
Másrészt, egy ilyen szép nőnek miért nincs önbizalma? A férfiak irányába nem kell küzdenie. Náluk instant nyerő lesz. Nem csak azért, ahogyan kinéz, hanem az öltözködése, a kisugárzása. A nők szerintem konkurenciaként tekintenek rá. De ha ezt valaki jól kezeli, akkor ebből is lehet erényt kovácsolni. Az ember lelke attól inkább erősödjön, ha irigykednek rá, minthogy összeroppanjon.
Nem ez az első és egyetlen példa, ahol szép, ápolt, szinte perzselő kisugárzású nőknek romokban van az önbecsülése. Miért? Mi ennek az értelme?
Én férfiként nem vagyok egy szuper sikeres valaki. Legalábbis, a társadalom szemében. Én úgy élek, ahogy kényelmes, nem úgy, ahogy azt a társadalom elvárja. Ennek ellenére soha nem ártok senkinek. Élni, és élni hagyni, ez az elvem. És nekem mindig volt önbecsülésem, ami nem ugyan az, mint az EGO. Az önbecsülés az, amikor szereted magad, ismered minden előnyödet, korlátodat, és ezzel együtt fogadod el magad. Miért olyan nehéz ez, főleg szép nőknél?
válasza: válasza:Hát elég sok kérdést feltettem, többek között, hogy kinek mit jelent a komfortzóna kifejezés, vagy hogy ki miért akarja azt elhagyni, kinek mi a célja az életben, hogy saját magát elismerje és szeresse, vagy hogy mások elismerjék és szeressék, stb. De megelégedtem volna simán csak egy reakcióval, hogy ki mit gondol arról az életfelfogásról, miszerint az életben a saját magunk elfogadása, és a belső világunk minél színesebb megélése a lényeg, nem pedig az, hogy ki mit gondol rólunk. De mindegy. Ha túl sok volt ez, akkor hagyjuk.
Csak azt látom az életben, hogy rengetegen szenvednek kisebbségi komplexusban még azok közül is, akiknél ezt semmi nem indokolja. Ezek az okok érdekelnek, mert őszintén nem értem, ki miért alacsonyítja le saját magát másokhoz képest. Ennek semmi értelme.
válasza:"akiknél ezt semmi nem indokolja"
Látszólag, mivel az emberek alapvetően nem teregetik ki a szennyest, nem így vagyunk szocializálva, hogy "idegenek" nyakába zúdítsuk a problémáinkat. Sokakat neveltek úgy, hogy a családon kívül ne panaszkodjon a családról. Nem elfogadott dolog pszichológushoz járni, még mindig megbélyegeznek, ha valakinek pszichés problémái vannak, vagy akár csak a családtagjai között van ilyen.
Most én itt névtelenül, arc nélkül leírok ezt-azt, de a személyes ismerőseim közül egyetlen barátom van, aki tudja a kellemetlen dolgokat az életemből, családomról, amik kihatnak a jellememre, viselkedésemre, mert vele vagyok olyan kapcsolatban, hogy tudom, hogy nem néz le emiatt, nem él vissza az információval, nem fecsegi ki fűnek-fának, megért (neki is megvannak a maga családi zűrjei, amikről meg én tudok, és diszkréten, bizalmasan kezelem).
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!