Egy nő miért nem válaszol mikor feltesznek neki egy kérdést? Többi lent.

Kérdező, te most pasi vagy??

Ha igen, akkor elég fura a természeted, olyan nőies...

"Ha nem akarom a kérdezőt lebarnítani, akkor, mintha nem hallottam volna, tovább lépek."

Fuh, ez nálam kicsit ledobta az ékszíjat most.

Egyrészt furának találom, hogy simán témát kezdeményezel, hogy a kisfőnök terhes, de mélyebben belemenni már tabu?

Miért lenne logikus hallgatni? Ez nem logika, hanem konfliktuskerülés. Ami amúgy tök oké bizonyos helyzetekben, de nem logikusabb lépés - sőt - mint válaszolni.

Amúgy meg miért kellene ezért lebarnítani valakit? Simán lehet annyit mondani, hogy figyelj, ebben én nem akarok állást foglalni, és kész. Teljesen ignorálni valaki kérdését meglehetősen tiszteletlen dolog.

Szerintem csak annyit mondott, a kolléganő hogy a kisfőnök terhes a fickó jött a körülményekkel, de akkor ezek szerint ezt nem így kell érteni.

Bár ha nem akarok pletykálni, ha nem akarok a bunkó kérdésre kritikát megfogalmazni, ha a kérdést provokatívnak érzem, akkor miért kötelező a kakát tovább kavarni?

A csend is beszél, csak van aki nem érti.

"Szerintem csak annyit mondott, a kolléganő hogy a kisfőnök terhes a fickó jött a körülményekkel, de akkor ezek szerint ezt nem így kell érteni."

Ja, ne érts félre, én is így értettem. Megpróbálom röviden összefoglalni a gondolataimat.

Én ehhez az állásponthoz képest fordítva ülök a lovon. Én nem szoktam terjeszteni információkat arról, hogy valaki terhes, kivéve, ha tőle tudom, és ő felhatalmazott, hogy továbbadhatom. Ugyanakkor ha a véleményemet szívesen elmondom bármiről, mert az az enyém, abban én döntök. Emiatt van számomra olyan képmutatás szaga ennek a narratívának, hiszen azután kezdünk moralizálni, hogy a morális éppen a mi döntésünkből lett átlépve.

"ha nem akarok pletykálni, ha nem akarok a bunkó kérdésre kritikát megfogalmazni, ha a kérdést provokatívnak érzem, akkor miért kötelező a kakát tovább kavarni?"

Persze, ez teljesen igaz, de én csak a kolléganő oldalát boncolgattam. Ha én eleve pletykálok, akkor fura kicsit felháborodni, hogy a másik ráugrik a pletykára.

"A csend is beszél, csak van aki nem érti."

Ezzel továbbra sem tudok azonosulni, de nagyon nem. Nem igazán tudom, honnan kezdjem, megpróbálom kimenetelekkel szemléltetni. Te elmeséled nekem, hogy a főnökünk terhes, én meg erre ráharapok, és elkezdem boncolgatni a témát. Te erre ignorálsz engem. Az én lehetőségeim:

1: a hallgatásodból levágom, hogy ezt nem kellett volna. Kicsit ez a 22-es csapdája: ha tudom, hogy ilyet nem illik, valószínűleg nem is csinálom. Ha meg nem tudom, akkor nem is fogom tudni, ha nem mondod.

2: nem vágom, mi bajod, de annyi azért lejön, hogy valami nem tetszett neked. Megtehetem, hogy megkérdem, mi bajod, de megint ott vagyunk, hogy ha nem akarsz lebarnítani, akkor nem fogsz válaszolni. Marad az, hogy elkezdek találgatni, ami azért rohadt kimerítő, és unfair.

3: nem vágok le annyit sem, hogy neked valami nem tetszik, csak azt látom, hogy nem válaszolsz - lásd a kérdező - és szétvet az ideg. Valószínűleg ennek annyi lehet a vége, hogy elromlik a viszonyunk. Te azt fogod érezni, hogy már többször is "mondtad" nekem, hogy ne csináljam, én mégis csinálom - holott épp az van, hogy azzal mondtad, hogy nem mondtál semmit. Én meg ki fogok borulni attól, hogy újra meg újra nem válaszolsz a kérdésemre.

Ezekkel szemben állna az a verzió, hogy egyszerűen megmondod nekem, hogy ez nem a te dolgod, és nem is akarsz ebbe belefolyni, ha kérdésem van, menjek a kisfőnökhöz. Akármi van, ebből akkor is leveszem, hogy te erről nem akarsz beszélni, ezt tiszteletben tartom, és nem nyaggatlak ilyenekkel.

Én amúgy elfogadnám a nőknek azt az érvelését, hogy a csend is beszél, de a környezetemben én azt látom, hogy állandó félreértésben vannak, pont ezért. Nem egyszer láttam nők között úgy elmérgesedni a viszonyt, hogy egy konfliktusos szóváltás sem történt közöttük. Szimplán mindketten azt vallották, hogy "A csend is beszél, csak van aki nem érti". Egyikük sem értette, de azt gondolták, a másik nem érti.

Amúgy amikor Görög Ibolya protokolltanácsaiban explicit az van leírva, hogy egy igazi hölgy sohasem kér, csak sugalmaz, akkor nem tudom ezért hibáztatni a nőket, de azért nem szeretném védelmembe sem venni ezt a hozzáállást.