Miért érzem így? Mit tudnék ellene tenni?

Na szóval... Lehet hosszú lesz, lehet nem... Igazából már ebben sem vagyok biztos. Hol is kezdjem? Belevágok, remélem mindenki érteni fogja.

Úgy érzem, mostanában mindenki nagyon jól elvan. Nélkülem. Senki nem keres, maximum akkor ha kell nekik valami. A barátaim is. Többször fordult már elő, hogy így éreztem, és beszéltem velük. Ilyenkor mindig az volt, hogy azt mondták én változtam, nem keresem őket. Én úgy vagyok vele, ha hosszabb ideig csak én keresek másokat, akkor az csak egyirányú, így értelmetlennek találom a további próbálkozást. A legjobb barátnőmmel elterveztük hogy a nyár a miénk lesz. Csak közben szerelmes lett, és minden percét a párjával tölti. A többi barátom szintén. Nem tartom magam annak az otthon ülős fajtának. Szeretek eljárni bulizni, szórakozni ha van kivel. Iskola mellett dolgozok, szóval ott is vannak ismerősök, barátok. Velük is jóba vagyok, de nem olyan ez a kapcsolat, hogy mindennap beszéljünk stb. Persze néha eljárunk ide-oda, ilyenkor úgy érzem őket sokkal hamarabb tudnám barátnak nevezni mint azokat akikkel már évek óta jól megvagyok. Igazából lehet hogy tényleg én változtam. Kicsit az is zavar, hogy minden ismerősöm szerelmes. Én több mint egy éve vagyok egyedül. Az ismerőseim kapcsolatból kapcsolatba ugrálnak. Én nem szeretnék ilyet. Én olyat akarok aki ott van mellettem, aki szeret, aki támogat, és nem pár hetes/hónapos kapcsolat. Hiába ismerkedek, egyszerűen azt vettem észre, hogy a férfiak már nem kapcsolatot szeretnének. Persze, biztos vannak olyanok, akik igen, csak engem kerülnek el. Szóval ez is tesz egy lapáttal arra hogy annyira magányos vagyok. Itthon sincs minden rendben. A szüleim több mint egy éve külön élnek. Anyukámmal élek és a 4 testvéremmel, illetve anya párjával. A mi családunk nem összetartó fajta. Anya soha nem kérdezi meg miújság, hogy vagyok stb. Igazából nem sok kommunikáció van itthon se.

Meg ott van az, hogy most fogok érettségizni és annyira kilátástalan a helyzetem. Nem tudom mi szeretnék lenni, nem tudom merre tovább, nem tudok semmit. Bizonytalan vagyok és nem tudok senkivek beszélni. Legtöbbször sírva futnék ki a világból. 😅

Én tényleg nem tudom mit csináljak... Valakinek van valami ötlete? És ne haragudjatok hogy így rátok zúdítottam mindent. 😔 Úgy éreztem könnyebb lesz, ha elmondom olyanoknak akik nem ismernek és én sem őket.

18/L