Miért hihetetlen hogy nincsenek barátaim, se ismerőseim?

Azért mert az ember gyakorlatilag társas lény. A papok nagy része is emberek közt és, a szerzetesek is, nagyon kevés a remete. Aki ebből kilóg, arról alaposabb utánanézés nélkül nem hihető, hogy jól van egyedül, hanem jellemzően(!) csak takargatja a lelki nyomorát.

"de ő se hitt nekem, azt hitte sajnáltatni akarom magamat és elment egy olyan irányba, hogy én szeretet kierőszakoló ember vagyok" Pedig lehet - de nem feltétlenül van így -, hogy az vagy azon esetekben, amikor végre emberek közé kerülsz, csak egyszerűen nem is mersz emberek közé menni, emiatt nem tűnik fel neked vagy másnak.

"2 alkalom után ott is hagytam, engem ne kezeljen olyannal ennyi pénzért, ami nem is igaz rám." nem érdemes sokat várni, ha félremegy a dolog, mert a terapeuta vagy rosszul kommunikál vagy rosszul képzett esetleg.

Én a terapeutámmal sokat "vitáztam/vitázok", és nem ritkán a következő vagy a rákövetkező alkalommal be kell lássam, hogy igazat mondod az első alkalmon.

Mi az a szokatlan nyelv, amit beszélsz?

Miért mentél terápiára?

Honnan tudod, hogy jól érzed magad (szexuális élet stb.), nem csak hazudsz magadnak?

Mész másik terapeutához?

Pszichológushoz nem nagyon érdemes járni, mert ritka köztük az igazi szakember, a legtöbb sima pletykafészek aki élvezi, hogy mások életében vájkálhat. Csak mondom.

Ha bármiféle kezelésre vágysz, olyan pszichiátert keress, aki tud és akar gyógyszer nélkül is dolgozni. Ha csak ki szeretnéd önteni a lelked, talán jobb élőben, neten kutakodni, találhatsz beszélgetőpartnert és ingyen van. A csoportos hobbi valóban jó ötlet.

Egyébként én sem tudom, mi olyan bonyolult abban, hogy ha az ember nem jár semmilyen társas közegbe, egyedül marad. Egy pszichológusnak nem kéne gondot jelentsen, hogy megtalálja a párhuzamot :D

Sajnos én is hasonló cipőben járok. Munkám nincs, egészségügyi okokból jó eséllyel nem is lesz, iskolákból, hobbi tanfolyamokból sorra ki szoktam esni, mert egyszerűen nem ütik meg minőségileg azt a mércét, amiért hajlandó vagyok a férjem pénzét elszórni, plusz ugye max. szórakozásból tanulgatok, mert elhelyezkedni nem fogok tudni. Haverok barátok jöttek, mentek, végül nem maradt mellettem senki. Azóta mondhatni elvadultam :) Már nem tudok beilleszkedni, nincs meg a régi kisugárzásom, az emberek nem mernek közelíteni, én meg rég kijöttem a gyakorlatból. Persze hogy rossz, nem élvezi senki, de jobb sem lesz már ettől a ponttól valószínűleg. Senki nem olyan jótét lélek, hogy felhúzzon a földről valakit, aki mostanára már rossz társaság, magának való lett. És amúgy tök jogosan. Én meg tudlak érteni :(

Mivel a férjemnek sincs bevethető ismerősi köre, mozogni meg utál, jobb híján én is egyedül edzem, futok, hogy ne csavarodjak be végleg. 29/N

Kérdező (#3):

- azeri, török

Tényleg az.

- hátha lehetnek egyszer barátaim

Az első lépés. Helyes.

- nem érzem jól magam

Kezdesz önmagaddal szembenézni. Még jobb.

- nem biztos hogy elmegyek

Ha eddig nem voltak barátaid, stb., és magadtól nem léptél ez irányba, akkor pszichoterápia hiányában mi lesz az a „tükör”, ami segít szembenézni magaddal, és az igazi okokat feltárni, a hibákat elhárítani?

#5-re ne hallgass, mert:

1. Pszichológus 10.000 Ft /alkalom és fölötte. A pszichiáter minimum a duplája.

2. Edz, fut (tehát nem kerekesszékes, nem totál rövidlátó vagy vak vagy süket), de dolgozni nem bír. Ez valahogy nem fér össze.

3. #3 egy pszichológusnál voltál, és nem volt meggyőző?! Ennyi erővel, ha elsőre nem tetszett/volt tökéletes a szex az életben a legelső nővel, akkor már minden p.u.n.c.i csak baj és átverés?! Mi vaaan!?

Én pont ugyanezen okok miatt kezdtem el terápiára járni. Sokat segített. Nem biztos, hogy a nekem való optimális pszichológust találtam meg, ez igaz. De hat.