Miért van Budapesten olyan sok szingli? Nem menő a társ, a család, a gyermekvállalás?

Pestisrácok, jajjajj.

Akkor már tudjuk, miért a másik életében kutakodsz, te kofa.

#12/13

És te miért szólsz bele más életébe? Neked nem mindegy, hogy ki mit olvas?

"És te miért szólsz bele más életébe? Neked nem mindegy, hogy ki mit olvas?"

Nekem mindegy, mit olvas, de ne érveljen vele. Független tanulmányokkal érveljen.

Januárban költöztem el Budapestről Firenzéből, azóta nem jártam Magyarországon.

Azért nem volt párom, mert senkibe nem szerettem bele amíg Budapesten éltem. Olyannal pedig nem fogok összejönni, akibe nem vagyok az, mert azzal csak magamnak okoznék szenvedést.

Anyának még nagyon fiatal vagyok, de szeretnék gyerek(ek)et - de nem Magyarországon. Bár jómódú családból származom, így sose kellett szűkölködnöm, de nem szeretném Magyarországon felnevelni a gyerekemet, mert tudom, hogy máshol jobb lenne neki és én se szeretnék visszaköltözni. Kapásból nincs szándékom kitenni a pocsék oktatásnak és a rossz egészségügynek.

Semmi bajom a magyar kultúrával (fantasztikus íróink és költőink vannak), de én Olaszországban sokkal jobban érzem magam, mert a helyi nép "jelleme" és kultúrája sokkal közelebb áll hozzám.

Ez nem önzőség. Mindenkinek egy élete van, így teljesen jogos, hogy nem fog azért rontani rajta, hogy például te megnyugodhass. Szerinted így is önzőség? Ám legyen, élek önzően, de boldogan.

22/L

Hát szülni nem fogok. Pláne, hogy az ilyen szarok magyarkodnak mindig.

Ha szülnék is, magyar fütyinek hülye magyar kölyköt soha.

Azért a párkeresés nem úgy működik, hogy akarunk és akkor lesz. Én is nagyon sok éve szeretném megtalálni az igazit, de egyszerűen még nem találkoztam olyan emberrel sok évnyi aktív társkeresés során, akivel kölcsönösen úgy éreztük, hogy nekünk egy párnak kellene lennünk. Enélkül még mi értelme erőltetni valakivel a dolgot?

24/F

Szeretnék nagy családot, gyerekekkel. Ja, azt még elmesélnéd kérlek, hogy hol ismerkedjek? Sebész-rezidens vagyok, reggeltől estig dolgozom, minimálbérért, ha bármilyen konferencia van, ahol elméletileg lehetne - ott max. 60 és halálközötti vénpapik vannak. Ha pedig este hazaérek, miután lementőztem egy egész délutánt, majd az ügyeleten törött lábakat láttam el, szerinted még van energiám elmenni bulizni? Örülök, ha sorozatot kapcsolhatok és a felénél be is alszom.

Hol ismerkedjek? Az egyetemi évek alatt volt egy párkapcsolatom, de szakítottunk, mert külföldre költözött.

Szeretnék én családot, de hol találjak normális pasit? Egy buliban, ha ritkábban el is megyünk, akkor bunkó módon nyomulnak, akik pedig komolyabbat szeretnének, azonnal lépnek, miután elmesélem, hogy baleseti sebész vagyok, mert sok a meló még.

1-2 szabadnapon kívül nem találok időt a barátokra sem, ha pedig igen, ritka szerencsésen kell elsülnie egy házibulinak/sörözésnek ahhoz, hogy ott pont az a valaki legyen, aki szimpatikus, és még én is neki, ráadásul nem utolsó szempont az sem, hogy normális legyen.

Továbbra is kíváncsi vagyok a tanácsokra.