Éreztétek már úgy, hogy csupán szemlélők vagytok?

Tökéletesen ezt érzem én is, és érzem most is. 40 éves vagyok, az átlagnál jobb adottságokkal, mégis elment mellettem az élet anélkül, hogy igazán részt vettem volna benne.

Csodáltam, ahogy mások felépítik az életüket, lediplomáznak, megházasodnak, gyerekeik lesznek, egyre jobb munkáik alakulnak, házat építenek, elismert emberekké válnak, én meg csak vegetáltam, és észre se vettem, ahogy telnek az évek a semmivel. Pár éves, sehova nem vezető párkapcsolatokban és szánalmas munkákban reszeltem le az életem javát.

Gyerekkorom óta olyan érzésem van, mintha egy műhold lennék, ami magasról figyeli a földi életet, de nem képes benne aktívan részt venni. Talán valami önbizalomhiány lehet ez, ami nem engedett soha mozdulni, amikor épp helyzetben voltam, mert féltem, hogy nem leszek elég jó abban, amit elkezdek. A lehetőségek mindig megbénítottak. Többször tálcán kínálta az élet az álom-munkahelyeket, karrier-lehetőségeket, máskor az ideális nőket, de én rendre elmenekültem ezek elől.

Talán az a kiút, hogy minden gátlástól meg kell szabadulni, pofátlanul megjátszani az összes kínálkozó lehetőséget, nem aggódni a következményeken, sem az esetleges szégyenen, kudarcon, csak beleugrani a tóba, hadd csobbanjon nagyot, és élvezni, ahogy megtörténnek a dolgok. Úgy kell élni, mintha ez lenne az utolsó napunk.

Fiatalabb vagyok, de nagyon átérzem a helyzetet. A korombeliek közül, barátok/ ismerősök részét értve, többek több éves boldog kapcsolatban élnek, némelyik esetben együtt. Van, akit el is jegyeztek, van, aki férjhez is ment, ezzel szemben én ilyenektől jelen pillanatban nagyon távol vagyok.

Sajnos olyan időszakom volt, hogy közel 3 ember tekintett engem lelki szemetesládának, de én is sáros vagyok, mert hagytam. És az ő problémáik mellett, még a sajátjaimmal is küzdöttem és egyre rosszabb kedvem lett, egyre jobban befelé fordultam.

De úgy néz ki, (lekopogom) megtaláltam a kiutat ebből. Pici, apró lépésekkel, kisebb célokkal kezdve. Mindig írtam egy listát és a rajta szereplő dolgok súlyától függően ráírtam a tetejére a dátumot, ameddig teljesítenem kellet. Nagyon sokat segített, és az önfejlesztésben is! Életem első tortája például nemcsak szép lett, hanem nagyon finom is:)

Ezen túl még volt 2 fontos lépés, amit már előbb is megtehettem volna:

1) végre folytatom a sportom (sérülés is volt sajnos). és most döbbentem rá igazán mennyire is hiányzott, sokkal boldogabb lettem tőle és sikerélmény is volt bőven. Emellett pedig rendszeresen edzek is, és többet eljárok otthonról, ami szintén sokat dobott a hangulatomon is.

2) abbahagytam a magam összehasonlítását másokhoz. Egyik héten egy kérdés alatt olvastam valami hasonlót: "nem mindenki ugyanarról a szintről indul élete elején". Csak ott sokkal szebben és elgondolkodtatóbban írták és, elérte a célját. Felesleges néznem, hogy xy hol tart, mert ő nem én vagyok. Ő egy másik ember, más célokkal, más tapasztalatokkal.

Nehéz rávenni magunkat, de hidd el, nagyon is megéri :) A kudarctól nem kell tartani, mert utána jobb dolog jön majd, ez csak arra készít fel, hogy még jobban értékeld a sikert.

Igen, legalább 10 éve így van nálam is. Mindent "majd elkezdek", meg "jó lenne ezt is csinálni". Észre sem vettem és megöregedtem, nincs idő egyszerűen megállni semmikor az életben. Állj meg és ne teperj érettségi után - persze, ilyenkor dől el ki lesz középvezető 10 éven belül és ki fog minimálbéren tengődni.

Mások mintha gép módjára ahogy kibújtak az anyjukból, már megíródott a hibátlan életük - ő bizony jogászdoktor lesz saját irodával, kertes házzal, kiskutyával. És megnézem, tényleg ez lett belőle... én közben azt nem tudom eldönteni melyik pogácsát vegyem el a 10 egyforma közül.

Bármi jó tanács amit írnak, mondanak nálam okosabbak, semmit se használ - azoknak akikben benne van a "siker genetikája", csak bizonytalanok, nekik bejön. Lehet mi ezeknek az ellentétei vagyunk, első perctől az életuntság, a sikertelenség felé lendítve. (már akinek inge)

Szóval igen, én is tönkrementem már rég, pedig éjjel nappal keresem az "álmaim és életcéljaim".