Mit tudok ilyenkor tenni?

Minden megtörtént velem az életben amitől egy ember retteghet és egyáltalán nem kíván magának. Borzasztóan rossz és nehéz körülmények közé születtem. Apám alkoholista volt és rendszeresen menekülni kellett előle anyámmal. Folyton éheztünk. Olyan lakásban éltünk ami sok helyen még kutyaólnak sem tette volna meg. Apám részegen szexelt előttem anyámmal. Nagyszülőknél szintúgy szenvedtem. Senkitől sem kaptam szeretetet és figyelmet. Hiába vágytam rá. Az iskolában is kiközösítettek és bántottak. Az egész iskola céltáblájává váltam. Mindenhol szenvedtem. Illetve egész életemben. Barátnőm soha sem volt még. Elmagányosodtam. Apám és nagyszüleim már nem élnek, anyámmal teljesen megromlott a viszonyunk. Barátaim kevesen vannak, legtöbbször ha szeretnék velük találkozni akkor nem akarnak. Szóval talán csak inkább haverok nem is barátok. A munkám sem tartogat sok köszönetet. Nem egy hálás feladat... Hazajövök a négy fal közé és senkivel sem tudok beszélni, elmondani hogy mi történt és hogy érzem magam. Teljesen gyökértelennek érzem magam hogy nincs családom és nem tartozok senkihez és sehova. Hiába vagyok 32 éves férfi akkor is sokszor sírok. Nem bírom feldolgozni hogy ennyire félrement az egész életem. Nem bírok a magánnyal megbirkózni. Nagyon hiányzik hogy valakinek fontos legyek. A kutyámon kívül nincs senkim. Ha vele történne valami akkor én is mennék. Hogyan lehet ezt elfogadni? Nagyon elkeseredett és fáradt vagyok már