Mit tegyek ha senkim sincs? Teljesen kilátástalan az életem.

Tudod... Ez nem a világ vége, ha mostanában így érzed... Mármint az alagut végén fény van. Átverni az élet során számtalanszor fognak még vagy probálnak makd. De az a lényeg, hogy mindegyikből tanulj meg felállni. Csakis tőled függ hogyan alakítod az életet.

Persze, elmerülhetsz az önsajnálatban is, de csak egy időre. Ne ez legyen az, ami meghatározza az életed. Ne engedd. Ha azt akarod, hogy több barátod legyen, akkor bizony nyitnod kell ez iránt. Nem számít, hogy eddig nem ment, ne arra gondolj eddig mi nem ment, vagy hányan csaptak be,bántottak meg.

Ha minden mindig sínen lenne az unalmas lenne.

Remélem segíthettem :)

Család túlértékelt.

Nekem van egy apám, aki wp évig vert és pszichológiai terrorban tartott. Nem volt egy hét, amikor ne folyt volna a vérem.

Anyám elfordult és azt tanította legyek kiszolgáltatott.

Öcsém gyilkosság áldozata lett.

Nővérem drogos, állami intézet kezelése alatt. Fél milliót lenyúlt tőlem.

Ez hiányzik?

Akarsz nálunk családtag lenni??

Attól, hogy neked jó családod van, nem jelenti, hogy mindnekinek az van és nem kell gyűlölni ezért!

Ha picit képes lennél értő módon olvasni, nem kéne a saját bizonytalanságodaf ide vetíteni.

Annyit írtam, hogy úgy is lehet teljes az élet és meg lehet talalni az élet értelmét és a barátokat, ha nincs, vagy éppenséggel rossz (nem kívánatos) családod van.

A család nem a boldogság és az élet egyetlen értelem.

Igen. Vannak, akiknek nagyon jó családjuk van. És biztos vagyok benne, hogy a válások száma is ilyen alacsony számon (10-12%), mert vannak működő családok. Bár a KSH semmit sem tud a be nem jelentett borzalmakról, de ez más téma.

Én napi szinten dumálok másokkal. Nem azzal vagyok elfoglalva, hogy "szánom-bánom, hülye a családom" /prosectura idézet/. Ezért nem dönt nyomorba az a félelem, hogy kell nekem egy család, ami nincs.

Ha ez vezérel, és nincs más cél, vajon egy jó család lesz a vége??? Úgy őszintén! Te ezt el tudod képzelni, hogy egy gyakoris kiírás után és évekig tartó keserűség után semmi mást nem tartva szem előtt lesz változás?

Itt gondolatban kell átstruktúrálni az egészet!

Az, hogy valaki egyedül van nem azonos a magányosságal. Az, ha valaki magányos, annak vannak okai, ezeken lehet dolgozni. Akár kommunikációval, akár empátia fejlesztéssel, aktív meghallgatás gyakorlásával, önálló életcélok meghatározásával és elérésével (ami önbizalmat ad).

De ez is egy 0 hasznosságú válasz, mert valakinek tökéletes a családja (legalábbis azt hiszi) és ettől mindneki, akinek nem az, az rossz ember és hülyeséget beszél / ír. Ugye?

Miért nem tudsz megbocsátani annak, AKINEK LEHETNE?! Aki közeledne/nyitna feléd ebben az élethelyzetben?

Kicsoda Ő, milyen jellegű ismeretség az életedben, akinek megbocsáthatnál - és mit kellene megbocsátani?! Milyen bűnt követett el ellened? Tényleg olyan nagyon komolyan vétett? Mennyi ideje ismered, mennyire voltatok közel egymáshoz valaha?

Egyházi segítséget is igénybe tudsz most venni, mert szerencsére NINCSENEK BEZÁRVA A TEMPLOMOK ANNYIRA mint első koronavírus hullám idején - sőt, most már egyre több helyen van szentmise (még kórházkápolnában is!)

Külön kérésre még LELKIVEZETÉSRE is szorítanak időt annak, akinek nagyon sürgős lelki segítségre van szüksége. (Tudom, mert majdnem rendszeresen szemtanúja vagyok ilyen találkozásoknak - nem közvetlenül, hanem közvetetten.) Általában NAGYON MEGKÖNNYEBBÜLTEN szoktak onnan távozni.

Ui: szerintem egyházi segítség lesz a KULCS MEGOLDÁS ebben a dologban.

Na jó, nem kell feltétlenül a "megbocsátás"! De ha van rá lehetőség, RENDEZNI ÉRDEMES az emberi kapcsolatokat!

Léteznek olyan "problémák", amiket vissza lehet fordítani (egy végérvényesen megromlottnak látszó kapcsolatomat sikerült SZINTE TELJESEN ÚGY MEGFORDÍTANI, ahogy még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.)

Ma már úgy kijövök az illetővel, hogy az MÁR-MÁR MESÉBE ILLŐ! A bizalom is szinte olajozottan működik - talán még jobban, mint annak előtte.

Ui: nem félek attól, hogy újra tönkremegy a barátságunk. Tudja Ő is, hogy MINDENT MEG TUDUNK BESZÉLNI! (Tudunk hálásak lenni egymásnak, stb.)

12-es válaszoló voltam.