Van itt olyan, aki évek múltán sem tudta túltenni magàt egy szakításon? Érdekelne, hogy telnek a napjai, keres-e mást, vagy mivel próbál túllenni a dolgon.

Egyetlen kedvesem volt, olyan régen, hogy valószínűleg már a létezésemre sem emlékszik, de nekem ő marad a Nagy Ő. Előtte is magányos voltam, most is, hozzá vagyok szokva. Nem keresek mást, nem kell pasi csak azért, hogy elmondhassam, hogy van (ezt a célt már hetedikes korom táján kinőttem). Senkinek sem tenne jót egy ilyen hamis, erőltetett "kapcsolat".