Egyedülálló emberek, akik elvesztették a szüleiket, hogy viselitek el a magányt? Én az apámat elvesztettem, az anyámmal maradtam. Félek mi lesz akkor.

Előtte is egyedül éltem szóval nem volt nagy változás. Nyilván aki otthon lakik mamahotelban annak biztos rossz. De hát senki nem él örökké, volt egy pár évtizeded erre felkészülni.

Dolgozok, emellett utazgatok (már amikor lehet), találkozok haverokkal, horgászni járok, túrázok, fotózok, hangszereken tanulok, nyelveket tanulok, néha akad alkalmi kapcsolat is (főleg szex kapcsolat többre én nem vagyok alkalmas). Szóval elvagyok. Igazából így sincs időm minden hobbimra.

Nekem borzasztó családi hátterem van, 19 éves korom óta egyetlen rokonnal sem tartom a kapcsolatot. Soha nem hiányoztak, a legközelebbi, legfontosabb baráti kapcsolataim mindig sokkal többet értek a vérségi köteléknél. Próbálj meg más emberek felé is nyitni, nem kell párkapcsolat ahhoz, hogy az ember ne legyen magányos.

5 Normális emberek között ez egyáltalán nincs így, az én környezetemben ez pl. soha nem volt jellemző. Persze ha előre elkönyveled akkor önbeteljesítő jóslattá fog válni, de ez már a te felelősséged.

Nekem is csak az anyám van. Nagyon nagy üresség lesz majd, ha meghal..