Miért nem ismerik fel a magányos emberek hogy saját hibából azok?

ja, mintha olyan könnyű lenne :D Volt már hogy egy srác olyan zenét hallgatott amit én is szeretek, eldumáltunk, bejelöltem facebookon de baxott visszajelölni ... Biztos megvolt már neki a fix haveri köre, nem kellett egy pótkerék. De a nőkre is igaz, igaz azoknál más a szándék érthetően, de volt többször hogy megszereztem egy nő telefonszámát, és utána hiába hívtam lerázott. Szóval ez a "nyiss a világ felé" akkor bullshit mint a ház, legalábbis nem ebben a formában kellene ahogy te gondolod, hogy megyek előre mint 1 tank, idióta akinek kiszerelték az agyát, és minden ajtón bekopogok hátha beengednek.

Sokkal több ráció van abban, hogy tegyük fel gamer vagy, szereted a videójátékokat, és elmész egy ilyen gamer táborba a nyáron. Ott olyan emberek lesznek, mint te, és sokkal jobban összefogtok tudni haverkodni, és lerázni se nagyon tudnak mert úgymond össze vagytok zárva. Vagy érdekel a box, akkor elkezdesz boxedzésekre járni. Valami közös nevező mindig kellene...

Én is nyitottam az emberek felé, és elég hasonlóan jártam, mint #10. Megkedveltem őket, barátként tekintettem rájuk, majd, amikor kikerültünk az adott közegből (suli, vezetés), rögtön el is felejtettek. A sulis esetnél kapásból ki tudok emelni 2-3 lányt, akit közeli barátomnak hittem, élőben nagyon jókat beszélgettünk, de különben csak akkor kerestek, ha nekik kellett valami. Egyikük elég szépen kihasznált (én ügyes meg hagytam), és a végén már csak panaszkodás miatt keresett, és amint ezzel végzett, órákkal/napokkal később nézte meg, amit írtam. Arra meg ugye nem is válaszolt..

Egyetemen meg az volt, hogy egy lánnyal azonnal megtaláltuk a közös hangot, olyan volt, mintha ezeréve ismernénk egymást (...), aztán csoportfeladatnál mondta, hogy csatlakozna hozzánk. Majd pár perccel később megírta, hogy igazából átkéredzkedett máshova plusz főnek, míg nálunk így nem lett teljes létszámú a csoport.. és még ezeken túl is tudnék írni negatív tapasztalatot.

De egy szó, mint száz. Könnyű azt mondani, hogy nem nyit, meg tenni kéne ez ellen, de a gyakorlatban azért ez már sokkal nehezebb. Pláne, ha sok csalódás érte, és negatív tapasztalatai vannak az illetőnek.

#15

Teljesen igazad van.

#13

Ha meghal a párod, persze akkor önhibádon kívül leszel egyedül és magányos. Viszont a te döntésed, hogy egyedül maradsz, vagy egy idő után találsz egy másik társat.

Én incel vagyok és magányos. Két barátom van, de nem aktív a viszonyunk. Nagyon jó a viszonyunk, számíthatunk egymásra, de az életben nem tudunk mit csinálni.

Azért nem járok el sok helyre, mert mindenhol brutálisan figyatékos emberek vannak. Nem vagyunk egy szinten. Én már a spiritualizmus megélésénél tartok, ők meg csak állatok szintjén agymosottak, identitásukat a tudatalattijuk vette fel random, nem ők alakították ki nagy korukban.

Semmit sem tudnak se magukról, se a világról. Teli vannak betegségel és hiányossággal. Az emberek nagyja érezni sem képes kb. Én együtt akarok valakivel meditálni, feloldódni az egységben a másikat érezve.

A szintemhez nehéz találni embert. Ha már látok jobb embert leszólítom és beszélek vele pár sort, de csak ennyit akarok. Többre nem érdemes.

Mert egész egyszerűen nincs igazad.

Az élet nem fekete-fehér. Kevés olyan dolog van, aminek egyetlenegy kiváltó oka létezik.

A "tanácsokról" meg annyit, hogy a legnagyobb hülyeség mások megérzésen alapuló "tanácsait", vagy üres közhelyeit követni.