Ha az ember teljesen egyedül van, család és barátok nélkül de ha eléri a pénzügyi szabadságot kevésbé fogja magányosnak érezni magát?

Azt szokták mondani, hogy pénzen nem lehet boldogságot venni. Ez hatalmas nagy hazugság. Ez is egy összetett dolog aminek nem csak 2 véglete van, hanem van köztes átmenet.

Ha van pénzed ÉS fizikálisan/mentálisan egészséges vagy akkor lehet venni boldogságot. Ha viszont pl depressziós vagy, nem okoznak örömet a tárgyak se az utazás meg úgy igazából semmi, akkor semmi hasznát nem veszed a pénznek, mert nem tudsz rajta venni semmit, ami boldogítana. Ha viszont érzelmileg/mentálisan kiegyensúlyozott vagy akkor vannak igényeid amiket a pénzzel kitudsz elégíteni. (utazás, pihenés, hobbi, szórakozás)

A barátnő egy más helyzet, de ha gazdag valaki és komoly társat akar találni akkor nem hinném, hogy úgy célszerű párt keresni magának, hogy felfedi az anyagi helyzetét (xy luxus éttermek, drága ajándékok, több milliós sport autó, milliós öltöny, rolex, stb) mert nyilván a pénzre egyből rámennének. Ha nagyzolni akar a pénzével akkor olyan párt is fog találni. Szóval ha okosan csinálja valaki aki gazdag, simán találhat magának ugyanúgy egy normális párt mint egy átlag ember, de az tény hogy sokkal óvatosabbnak kell lenni.

A pénz boldogít ha egészséges vagy, viszont ha érzelmi/mentális problémáid vannak, akkor kevésbé tudod hasznosítani.

Szóval a kérdésre válaszolva, ha az adott illető alapból pénz nélkül nem érezné magát magányosnak család/barátok/párkapcsolat nélkül, akkor számára a pénz egy hatalmas szabadságot biztosít. Viszont ha nem bírja a magányt ÉS nem is tud új kapcsolatokat kialakítani, akkor nem ér sokat a pénz.

Nálam sajnos nem működne,de ez is ember függő.

Tavaly kint voltam külföldön,volt fizetésem,finomakat ettem,szép helyeken is jártam,de egyedül voltam,nem volt társaságom,így egy idő után jön a magány érzés és a negatív gondolatok,látni az embereket hogy együtt vannak és jól érzik magukat,én meg egymagam vagyok,teljesen másmilyen érzés ha valaki mással vagy és szórakozol mint egyedül.

El mehetek én a világ másik oldalára is egyedül,csak éppen azt az élményt nem tudom senki mással megosztani,élvezni,hülyülni stb..

Ezért inkább haza jöttem a családhoz,most már sokkal jobban érzem magamat.

Régebben nekem is ez volt a célom,de tavaly rá jöttem hogy egyedül nem tud érdekelni ez az életforma,nem lettem boldogabb,igaz én dolgoztam.

23 évesen állítólag előttem áll még az élet,ki tudja,lehet hogy tényleg így van.

Számomra mindenféle program unalmas lesz egyedül egy idő után.

Éppen ezért nagyon otthonülős vagyok, mert valahogy pl nincs kedvem egyedül sétafikálni. Oké, társsal jó túrázni, de egyedül... Kösz nem...

sokan azt mondják a pénz nem boldogít... azok hülyék akik ezt mondják :D Pénzért bármit vehetsz, barátot stb... Én ha tele lennék pénzel legalább 10 évnyi programot már most tudnék szervezni az autóversenyzéstől kezdve beutazni egész európát magánrepülővel, luxus kocsikkal felfedezni a városokat, norvégiában a havas semmiben motoros szánnal vágtatni, fekete pákóra hölgyek társaságát élvezni egy yachton, ja hoppá ezt már valaki más megcsinálta :(

De ha úgy van akár egész nap tudok az ágyban fetrengeni és semmit tenni. Ha választani kellene a pénz és egyedüllét, és az átlagos élet de családdal meg szociális élettel, egyértelműen a pénzt választanám, amúgy is utálom az embereket. :P

"a pénzügyi szabadság elérése... könnyebbnek tűnik mint baráti kapcsolatok, pláne párkapcsolat kialakítása"

Kérdés mit értesz pénzügyi szabadság alatt. Hiszen tulajdonképpen csak egy relatív jól fizető állás kérdése. Ha megfelelő kereseted van akkor onnantól kijön egy albérlet és már önálló is vagy.

Na meg nyilván a pénzügy alapvetően rajtad múlik, a barátság és párkapcsolat pedig több emberes dolog.