Mennyire vagy magányos és szomorú?

Jól érzem magam egyedül, így magányos nem szoktam lenni szabadidőmben. Majd akarok kapcsolatot, van rá kiszemeltem, aki normális, de még egy rövid ideig annyi teendőm van és egyéb megoldandó egészségügyi dolgok, éves rutinvizsgálatok, amikre a pandémia miatt nem volt lehetőség, hogy most nem férne bele, meg csak elrontanám. Persze így fenn áll, hogy lehet kicsúszok az időből, de még mindig jobb egy későbbi nagyszerű lehetőség vele, mint most belevágni és elszúrni teljesen. Szomorú inkább a világ miatt vagyok, amerre halad, hogy olyan gyorsan változik, hogy tervezni alig lehet, mert holnap már más minden. De élhető azért, csak nem egyből a tálcán kínált dolgokat kell választani. A nehezebb út általában a boldogabb.

hellosztok, én csak fásult vagyok. az jobb, úgyhogy én most úgymondható, hogy okésba' vagyok; tehát a fásultság az már egy rendben levő állapot; tehát nekem most azt jelenti,hogy nem vagyok most ,,minuszban" ; tehát okés.

Akik azt írták, hogy magányosak, az = azzal, hogy szívesen mennének programokra, szívesen vegyülnének emberekkel, hogy házon kívül ne legyenek egyedül, de nincs kivel, valahogy nem találnak társaságot maguknak? Keresték már? Vagy azt várják, hogy más emberek találjanak rájuk? Én mindkét dolgot próbáltam, próbálom szerintem. Most már több minden is van, ami megvalósult. Milyen programokhoz kerestek társaságot? Írhattok nekem és társulhattok azokhoz az eseményekhez, amikhez én is társakat kerestem. Persze lehet, ti nem pont azokat a programokat szeretitek, amiket én.

Én gyakran vagyok szomorú. Az viszont mindig jót tesz nekem, ha egyedül lehetek. Sajnos ritkán van erre lehetőségem.

Néha az vagyok, ezért szeretek Családommal lenni és az ima mindig segít, az Ur nem hagy el.

Még mindig az vagyok, pedig már írtam ide :(.