Miért gondolja mindenki, hogy azért, ami az életemben elromlott, csak én ronthattam el?

Külön élek a férjemtől, ez az én hibám, mert nyelnem kellett volna és tűrni, mert ez az asszony dolga. De már nem bírtam, hogy szarba sem néz.

Az én hibám, hogy kamasz a gyerekem és úgy viselkedik, mint egy kamasz. Mert nekem kellene megnevelni, hiszen én vagyok az anyja.

Senki nem lát bele az életembe, de mindenki osztja az észt, hogy nekem hogyan kellene élnem. És nem veszik észre, hogy földbe döngölnek. Hogy egy nagy kupac szarnak érzem így magam. És nem a segítő szándék van bennünk, hanem a gonoszság.