Szerinted lehet a magány kellemes?

Szerintem az egyedüllét lehet kellemes, de a magány nem. Nagyon sokan mondják és látom itt is írtak páran olyanokat, hogy keress hobbit, milyen jó egyedül bekuckózni otthon és megnézni egy filmet vagy beülni valahova egy kávéra és ott lassan, nyugiban megreggelizni stb. Ezzel egyet is értek, viszont szerintem aki tartósan egyedül van és magányosnak érzi magát, annak az egyedüllét az már nem felszabadító, "én idő", nyugalom, pihenés, kikapcsolódás stb., hanem inkább pont ellenkezőleg. Ha mindig vagy legalábbis sokat vagy egyedül, akkor nem lesz különösebb élmény az, hogy egyedül vagy, helytől, tevékenységtől, programtól stb. függetlenül. Én jelenleg szintén nagyon sokat vagyok egyedül, tehát még annyit sem vagyok emberek között mint te, mert otthonról tanulok, munkám nincs, nincsenek körülöttem olyan emberek akikkel tudnék személyesen találkozni, beszélgetni, közös programokat szervezni stb. Van hobbim, lefoglalom magam mindenfélével és egyedül is eljárok ide-oda, viszont mindennel tudnám jellemezni ezt a helyzetet csak a "kellemes" szót nem használnám rá. Mikor jelenléti oktatás volt, aktívabb szociális életet éltem és napi szinten több órát emberek között töltöttem, akkor nekem is jól esett a nap végén befeküdni az ágyba és megnézni pár epizódot a kedvenc sorozatomból, de most már az a nap fény pontja mikor elmegyek bevásárolni mert ott legalább vannak körülöttem emberek. Szóval egyrészt van különbség egyedüllét és magány között, másrészt pedig ez azt gondolom erősen helyzetfüggő is.

Én most kerültem életemben először olyan helyzetbe, hogy már olyan sokat vagyok egyedül, hogy már semmit sem tudok élvezni. Próbáltam sorozatot nézni, olvasni stb, de ez is szenvedés. Enni mondjuk az jó, az tart kb 10 percig, és nekem is az a nap fénypontja h elmegyek vásárolni, ami meg eddig egy felesleges dolognak tűnt. még 2 nap, és fogok találkozni emberekkel, akkor majd más lesz, de utána meg megint 1 hétig egyedül leszek. Nem gondoltam volna eddig, h ez ilyen durva. Ha hosszabb ideig kellene így élnem, akkor inkább meghalnék.

Rohadtul unalmas hogy akiket én hivok valahova azok soha nem akarnak velem jönni úgyhogy marad az egyedüllét

Én introvertált vagyok, nem vágyok társaságra, nagyon jól lekötöm magam és boldog, elégedett vagyok. Mindig egyedül voltam, amióta az eszemet tudom, de nem éreztem magam magányosnak. Rengeteg dolog van, amivel le tudom kötni magam, sajnos az időm kevés, mert sok időt töltök a munkahelyen. De amúgy nagyon is kellemes tud lenni az egyedüllét hosszútávon is, csak nem a kapcsolatfüggő, nagy társaságigényű embereknek.