Mi ami a leginkább közös a magányos(értsd pár nélküli/barátnő nélküli/alkalmi nélküli) férfiakban?

Egy idő után úgy is belefásul az ember, engem kb 24-25 éves koromig bántott igazán ez a dolog, nem mondom hogy nem gondolok azóta is rá néha hogy jó lenne egy pár de közel sem annyit. Ez van ezt a lapot osztotta a sors.

Kövérek és csórók. Ez a közös

Jelen. Normális családban nőttem fel, apa és anya példa is megvan. Nemrég költöztem "vidékről" (bár még mindig irtózom, ha ezt hallom a nem budapestiek megnevezésére) fővárosunkba. Nem kolbászból fonják itt sem... Stabil, fix munkahelyem van kedvezményekkel, de nem milliós fizetéssel. Ismerősöm nem sok, társkeresés...tény, h több a lehetőség, a "sokaság", amiből választani lehet, de sok hölgy (bőven 30 felett is) még mindig az elérhetetlen álompasi kategóriát kergeti és/vagy még nem heverte ki az exét és nincs készen egy kapcsolatra. Nem általánosítok, a tapasztalataimat írom le. Jómagam nem tartom kövérnek, de csórónak sem, viszont megfontolom mikor mennyit költ(het)ek. Nem vagyok Brad Pitt, de olyan sem, aki ha lemegy a bányába, feljön a bányarém. Ja és nincs autóm. Gondoltam Budapesten felesleges...de budapesti társkeresési tapasztalataim alapján bizony ez is hátrányként jött fel.

Szerintem az, hogy rossz helyen keresnek, túl nagy elvárásokkal. Pl. utolsó, én Pesten élek, 20-26 éves korosztály, diplomás emberek, és inkább a kivétel az autó, mint a szabály. Pesten semmi értelme, nekem inkább hátrány egy pasinál ha van autója, mert azt mutatja, nem értelmesen osztja be a pénzét.

Puszta kíváncsiságból, 20-26 évesen volt partnered, aki megfelelt az elvárásaidnak?