Követtetek el jóvátehetetlen hibákat ? Ha igen, ki ellen, kérlek írjátok le a sztorit. Él - e még ez a személy és hogyan tudtatok magatoknak megbocsátani ? Érzitek - e azt, hogy örökre veletek marad a bűntudat ?

Két okból nem keresem meg közösségi oldalakon.

1. Nem vagyok fent ilyeneken.

2. Megígértem Neki, hogy soha többé nem zavarom.

Tehát nem tudom jóvá tenni, csak még jobban zavarnám, ha a szavam megszegve keresni kezdeném.

Sztori:

Gyermekkel rendelkező féfival álltam össze és teljes mértékben elhittem, hogy lehetünk egy család, úgyhogy igyekeztem a gyerek képességeit fejleszteni. Teljes elképedésemre az apja ebben nem volt partner. Utólag nyilvánvaló, hogy egy bébicsősz voltam, hogy ne legyen útban a gyerek.

Többször próbáltam rábírni az apát, hogy ne csak vegetáljon a gyerek a világba, hanem hozzuk ki belőle a legjobbat. Észérvek elfogyása után bedobtam, hogy ha hagyjuk veszni, akkor ne is szenvedjünk vele tovább, kukázzuk kis teljesen. Ennek már lett hatása, rövid távon pozitív, jobban odafigyelt a gyerekre, hosszútávon meg negatív, mivel komoly szorongást és megfelelési kényszert okozott a fenyegetésem, ennek szövődvényeként (lettek egyéb problémák) dobott is. Mostmár bánom, hogy így alakult, mindannyiunknak jobb lett volna, ha csak csendben tűrök mindent, így viszont komolyabb törődés nélkül marad a gyerek :( Az apa se boldog és én se tudom kiélni a gondoskodási ösztöneimet.

Határozottan érzem, hogy örökké bűntudatom lesz emiatt, még mindig álmodok róluk. Még nem bocsátottam meg magamnak, igyekszem elterelni a figyelmem, ami nehezen megy, mert tök egyedül vagyok. Messze lakunk egymástól, nem tudom, kivel mi van. Közösségi oldalak nem játszanak, mert csúnyán váltunk el. Mivel elég fiatalok vagyunk, reménykedhetek benne, hogy mindenki jól van testileg és idővel lelkileg is helyre rázódunk :)