Nem baj ha nem kellünk senkinek,a lényeg hogy mindent tegyünk meg a siker érdekében?

Hát jó, ahogy érzed.

Mindenesetre a kultúrális és társadalmi nyomás ott van, szóval vagy alkalmazkodsz hozzá, vagy fenntartod a külön véleményedet, cserébe vállalva, hogy mások ezért önállótlannak fognak titulálni.

Én tuti rühelném, ha anyámékkal kéne együtt élnem most is. Szeretem őket, de egyrészt az az ő életük, egy másik felnőtt ember nem lehet része a párkapcsolatuknak, másrészt meg szeretem a saját életemet élni, úgy élni ahogy akarom. Pl ha én nem akarok zöldhulladékot dobni a kukába, mert nem szeretem, hogy 2 nap után bűzlik, akkor hadd tegyem így. De ne kelljen már meggyőzni az öregeket arról, hogy ez nekik is jó. 60-70 éve élik az életüket ahogyan, miért akarjam megváltoztatni? És miért kéne nekem is úgy élnem az életem, ahogy ők teszik?

Közös lónak túrós a háta. Csak akkor nem túrós, ha mindkét ló egyenlő erővel egy irányba megy. Ha egy 60 éves és egy 30 éves ugyanolyan erővel és ugyanabba az irányba megy, akkor elég valószínű, hogy nem anyuci a modern, hanem a kicsi fia elfelejtett kamasz lenni és mindenben csak bólogat a szülőknek.

Amiket felsoroltál, hogy megtehetünk (sportoljunk, gyúrjunk, vigyázzunk az alakunkra) mind külsőségek. Egyedül a "fejlesszük magunkat" rész nem egyértelműen a külsőre vonatkozik, pedig egyáltalán nem csak a külsőn kell dolgozni ahhoz, hogy sikeresebb legyél.

Legalább ilyen fontos a szellemi fejlődés is, hogy minél érdekesebb legyen a személyiséged, szerteágazóbb az érdeklődésed, kifinomultabb az ízlésed, összetettebb a gondolkodásod. Ezek mind képesek legalább annyira hozzájárulni, hogy párt találj.

Az sem hátrány, ha pszichológus segítségével is dolgozol a személyiségeden. Rendkívül sokat számít, hogy milyen viszonyban vagy önmagaddal, milyen az énképed, önértékelésed, önbecsülésed, önbizalmad.

12 évig éltem külön, fizettem az albérletet, számlákat, karbantartást, miegymást. Megszűnt a munkahelyem, 2 nappal később lelécelt a barátnőm, aki már hónapok óta rágta a fülemet házasodjunk össze. 3-3,5 héttel később tudtam meg, hogy az egyik haverommal él, de persze mindkettő tagadta. Később elismerték, hogy csak közös albérletről van szó, persze-persze 1 hólószobás lakásban és 1 ágyban nem történik semmi.

Lejárt az albérlet felmondási ideje és hazaköltöztem, ennek kb. 10 éve. Társkeresésnél amint megtudják, hogy nincsen saját tulajdonú házam még a villámrandi 5 percét sem várják meg. Természetesen rá lehetne fogni, hogy a mamahotel riasztotta őket, de az szóba sem került, nincs saját ház = automatikusan kukába kerül az ember!

Az úgynevezett "Mamahotelban" van egy saját szintem, ezen belül egy 47m2-es szobám, saját fürdő és WC 5m2, +1 kisszoba 11m2, egy 22m2-es jelenleg tárolóként használt, de konyhai bekötésekkel rendelkező helyiség.

A házimunkát, bevásárlást, számlafizetést csapatként végezzük, szerintem a legtöbb mamahoteles esetén ez így történik!

Havi 1 nagybevásárlást fizetek, szombaton pl. sikerült 91e-et otthagynom a boltban, a hétköznapi bevásárlást viszont az esetek 99%-ban nem én csinálom.

A számlákra adok pénzt pl. netre+ vezetékes telefonra+áramra, továbbá a mobilomat én fizetem, a vizet+kukát+újságost+mobilját+TV-t édesanyám. Mennyire önállóság, vagy nem az a Postán ő szokta feladni az összes számlát, mivel reggel a 6-ossal megyek és este 5-8 között érek haza.

Fűtés fával, van egy kisebb erdősávom, ez 3-4 évente kitermel 1 évi tüzelőt, besegítésképpen régebben mentem erdőtakarításra, lakossági fagyűjtésre is, bár ekkor nem itthon laktam, ebből még mindig van kb. 6-7 évre elegendő tűzifa.

Főzés rendszerint édesanyám, hétvégente én, továbbá a szabim alatt szoktam még alakítani a konyhában. Sajnos reggel 3 kor kivetett az ágy, így a mai ebéddel már 8:30-ra elkészültem húsleves, rizs zöldségkörettel és rántott hússal.

Az elmúlt 10 évben 1-etlen egy randit sikerült "összehozni", a munkatársak unszolására a 2 szingli elment egy közös ebédre, mindezt úgy, hogy én kb. 8 éve tudom a hölgyről, hogy egy másik nővel él élettársi kapcsolatban. Nekem ennyi belefért, hogy leszálljanak a témáról és egyúttal megvédjem a titkát.

39F

54

Persze, hogy ésszerűbb és gazdaságosabb egy nagyobb háztartásban élni (pld szülők) de ez őket nem érdekli, mivel a saját lakást a sikerrel hozzák kapcsolatba, ahogy a saját autót is, tehát az egzisztenciával, megvalósítással. Ez egyébként rendkívül anyagias gondolkodás, de ilyenek. El kell fogadni. Viszont ilyesmit elvárni tőlük az felér egy halálos bűnnel. Ez valamiért csak a férfiaknak kell hozniuk még így 2023-ban is, hiaba, hogy az elmút 100 évben már kiegyenlítődnek a jogok. Sajnos a kötelezettségek nem, hiszen még mindig kizárólag a férfiaktól elvárás az anyagiak, még mindig kizárólag a férfiak sorozhatók be és küldhetők háborúba. Tehát odaáig jutottunk, hogy a nőknek többletjogaik vannak, nekünk meg többletkötelezettségeink. Ha ez nem valami népességszabályzó összeesküvés akkor elég szerencsétlenül jártunk mi férfiak.

Amúgy ez az egész kérdés teljesen értelmetlen.

Nem azért kell magunkra igényesnek lennünk, hogy másoknál sikerünk legyen, hanem pusztán azért, mert saját magunknak akarunk jót. Legalábbis a legtöbben jót akarnak maguknak.

Ha azért sportolsz, hogy legyen csajod, nem azért, hogy 50 évesen is fel tudj állni egy székről nyögés nélkül, akkor szinte garantált, hogy nem fogsz túl sokáig sportolni.

59

Mindenki önbizalma, identitása más emberektől érkező visszajelzések eredménye.