Miért nem merek barátkozni? 18F
Megismerkedtem egy hasonló korú fiúval. Én fehérvári vagyok ő budapesti. Ez a fiú tehetősebb családból származik, és rengeteg barátja van. Nekem egyetlenegy barátom sincs és 18 évesen egyedül tartom fel magam szinte. Sajnos nekem nem jutott normális család, emiatt hetente 2x járok pszichológushoz hiszen durva gyerekkori sebeim vannak. Iskolába járok, nem soká itt az érettségi. Pénzem az van, de az se sok, csak annyi hogy egy hónap alatt kolesz alatt fenntartsam magam.
Nem merek barátkozni hiszen ő miért barátkozna velem? Egyrészt ő neki vannak, feltehetően sokkal jobb barátai is. Másrészt a 18 évem alatt nem volt egyetlenegy barátom sem. Nyáron kezdődött alakulni egy nagyon jó baráti kapcsolat, találkozni kezdtünk de egyik napról a másikra leignorált pedig az a fiú azért eléggé magányos alkat volt, de még ő sem. Suliban b*sztatnak így nem nyerő. Nekem még normális családom sem volt. Teljesen kilátástalan az életem hetente jutok olyan elhatározásra hogy megölöm magam, hiszen gyűlölöm magamat, de mindig visszafordulok.
Teljesen elakarom magam zárni a külvilágtól ki sem akarok menni az utcára talán ez lenne a legjobb. De nem tudom. Sírni tudnék.
válasza:Ha jársz pszichológushoz, akkor ezt beszéld meg vele. Egyébként mindenképpen járj tovább, amíg a lelked rendbe nem jön. Sajnos nem mindenki tudja ezt később megfizetni.
Egyébként a gyerekkori traumáid miatt nem mersz barátkozni, nem érzed magad elég jónak, szerethetőnek, kisebbségi komplexusod van. A traumák miatt normális, hogy ezt érzed, de ezt valóban kezelni kell, mert nem vagy ilyen. Ugyanolyan értékes és szerethető ember vagy, mint bárki más. Ha ez a fiú sem akar veled barátkozni, akkor sincs veled semmi baj. 🙂
Én 32 éves vagyok, de nekem sem voltak soha igazi barátaim, én is rengeteget szenvedek ezzel nap mint nap. Viszont én azt tanultam az élettől, hogy előbb önmagamat kell megszeretnem, és utána magától jön minden más. Végül is mi mást tehetnék? Senkit sem kényszeríthetek magamra, és valami oka csak van, hogy megszülettünk, nem igaz?
Végülis igaz.
Nem érzem magam szerethetőnek mert nem is vagyok szerethető. Ha szerethető lennék nem lennének ilyen problémáim. Pszichológust meg ott szeretném hagyni, mert csak hülyeségeket beszél.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Te srác, ne csináld ezt. Szeretethiányos vagy? Sebeid vannak? Szeresd magad, és mások is megszeretnek :) Tudom, a régi sebek nagyon fájnak, de valahogy próbáld meg feldolgozni a kezdettől hogy elkezdjenek beforradni. Haragudni bárki tud, a megbocsátás bátor tett. A barátkozás kérdésben sajnos nem tudok tanácsot adni, rengetegen küzdenek ezzel a problémával amint elhelyezkedsz dolgozni találkozol sok emberrel, biztos lesz 1-2 személy akivel megkedvelitek a másikat. Én is ebben a cipőben járok, de most helyezkedem el a munka világában, és bízom abban hogy legalább egy havert találok ott a melóhelyen :)
Sok sikert kívánok neked!
válasza: válasza:Érettségi után továbbtanulsz? Mert akkor majd a főiskolán vagy az egyetemen biztos fogsz találni barátokat. Az elsős évfolyamtársaid ugyanúgy nem ismernek majd ott senkit, ahogy te sem, könnyű lesz ismerkedni. Azért majd az egyetemen is keresd meg a pszichológust. Ja meg lehetőleg ne egyházi felsőoktatási intézménybe menj, ott nem túl hatékony a lelki betegek gondozása.
Ha meg nem tanulsz tovább, hanem dolgozni fogsz, akkor meg majd a munkahelyen fogsz találni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!